Csecsemő korom óta (35 év ;) rajongok bizonyos íves formákért, nekem természetes bárhol, bármiben, bárkiben meglátni a vágy felfedezendő változatosságát.

Az ötös leckéhez egy nagyon jó asszociációt látunk itt, természetesen öniróniával, melankóliával, ugyanakkor a színvilágában nagyon is dinamikusan erősítve az érzékiséget. Az asszociáció nagyon jó és pontos, a szürrealizmus elsősorban talán René Magritte-t kellene említeni itt, nagyon jól dolgozik a tudatalattival, jól dolgozik ezekkel az asszociációkkal, és ilyen értelemben ezzel nincs is semmi gondunk, tehát egy női attribútumot nagyon jól képez le az alkotó régi tárgyak részleteivel. Emellett meg kell jegyeznünk azt, hogy ez talán valamilyen csengő vagy öntöttvas forma, és az alatta lévő felületek is a vasoxidtól egy egészen különleges archaikus hangulatot idéznek, és ez változtatja meg az amúgy primer asszociációt. Ha elfogadható ez a megközelítés, akkor az a kérdés vetődik fel, hogy ez az összetett félgömbforma, amin a fények játéka még szebben és íveltebben tudna jelentkezni, az miért nem látható a képen? Ugyanis itt jelen pillanatban a baloldali részen a neonsárga erősei és ezek a barnásvörösek ezek jó és dinamikus ellentétpárban grafikusan jelzik a forma asszociációját, de az a tér, amit a rozsdás vasfelület kiadna, az a rendszer síkra redukálódik itt, és ezt csak egy nagyon pici fényváltoztatással el lehetet volna érni, hogy ha mindennek a félgömbszerűsége elfordulásai még jobban érzékelhetőek legyenek, mert most csak sejteni lehet, hogy ez a furcsa forma ez valószínűleg térben befelé is húzódhat, aminek a tetején ez a zárókupak vagy csavar még egy másfajta asszociációt is elindít, ezért én azt gondolom, hogy az ilyenfajta tárgyfotózásoknál ezzel érdemes lenne még foglalkozni. A leckékre beküldött fotóknál nagyon sokszor érzem azt, hogy a táborokban majd nagyon sokat kell foglalkozni a fénytannal, a fényviszonyokkal és a fény dramaturgiai szerepével. Itt vannak olyan szakmai kérdések, amelyek a nagyon jó ötleteknél mégis valamilyen hiányt hagynak maguk után a befogadóban, márpedig az alkotók célja az, hogy az alkotásaik minél inkább befogadhatóak legyenek. (szőke)
értékelés: