A Vera időnként szeret talányokat, teszteléseket végrehajtani, szereti az embert vizsgáztatni. Akárha ezt a címet megnézzük, hogy mire utalhat, vonat, busz, repülő, vajon minek az ablakán keresztül láthatott ez a történet, és vajon erre a jólismert út vajon erre a felkelő vagy lenyugvó, de furcsa fényű napra utal, ahogyan egyáltalán nem ismerhető ez az út, mert csak töredéket láthatunk azokból a hegyekből vagy abból a formából. Szerintem ha az ember komolyan veszi a címet, mert leirat nincs, akkor a kép alapkérdése az, hogy miközben a mondat úgy szól, hogy jólismert út, valójában ez az ismeretlenbe vezet. Valójában a cím alapján elmozogtatva a gondolatokat ez egy eléggé félelmetes kép, mert igazából nem ad választ. Idevonz minket ebbe a sötétbe, ahol van ez kis vörös, ahol van egy kis optikai tükröződés van, és nem ad választ, hogy ez az út hova vezet.
   Nekem egy érzés jött be, amikor elkezdtem a képet nézni, hogy amikor Sopronban meg Ágfalván laktunk, sokat jártunk fel Budapestre, és a hosszú utat a négy családtag különbözőképpen próbálta áthidalni. Apa vezet, anya perlekedik vele, nővérem hátul keresztrejtvényt fejt, én meg hátul középre ülve, ahol a két ülés közé a plüssmacskát beszorítottam, mert az fontos volt, hogy velünk jöjjön, szóval abban a helyzetben elfoglaltam magamat olyan dolgokkal, hogy hány zöld Zsiguli megy az úton, hány piros Skodát látok, estefelé az autók fényeiből megállapítani, hogy milyen autók voltak, azért akkoriban nekünk ebben könnyebb dolgunk volt, de aztán ezek elmúltak, ahogy nőttem, és az ember változik, és ezek a játékok elmúlnak, de egy idő után jött ez a jólismert út érzés, hogy az ember tudja melyik kanyar után mi jön, pontosan tudja, hogy a nagy balkanyar után a vendéglőnél vagyunk, akkor még tíz perc és a városban vagyunk, és akkor az ember elkezd mással foglalkozni, nézi az autó belsejét, valami egészen más szemüvegen keresztül a tájat, már nem úgy, mint egy turista, hogy hú, ott az a domb, és ott egy várrom, és az mi lehet, meg jaj de szép a növény meg a naplemente – hanem azzal foglalkozik, ami egy belső történet, akkor, ott. Ezzel a feketeséggel. (szőke-hegyi)
értékelés: