Egy fekete-fehér képet látunk, és a Dénes címválasztása a kiindulásról beszél, nyilván nem gépelési hiba miatt a gyökerek kifejezés kétfelé válik, mert a gyök, a gyökér, az indulás, a mindeneknek az eredőjét is jelenti. Azt is mondhatnánk, hogy itt a forma, az egy szimmetrikus kompozíció, talán egy negatív kép is lehet, olyan, mint egy bonctani kép, akár a reneszánszban, vagy Leonardo DaVinci grafikáit ha megnézzük, folyamatosan az alkotó, a világot megfogalmazó ember megpróbál a dolgok mélyére ásni. Megpróbálja megkeresni a spirituális kezdőpontjait a valóságban. A kép első ránézésre két módon közelíthető meg, első ránézésre úgy tűnik, hogy két darab emberi talp a nagylábujj bütykeivel, a sarokkal, a kidagadó erekkel a két talp egymáshoz illesztésével szimmetrikus. A mögötte lévő sötéttel együtt, ami itt ezen a negatív képen fényforrásként jelentkezik, ennek a játékos geometriája. Ugyanakkor ebben a kiválasztásában ez a forma nagyon emlékeztethetne a bonctan logikai folyamatán elindítva, a falusi részeken többet látott, főleg a dunántúli részeken ismert ún. rendfa vagy svábos állatvágásoknál látható formára, ahol a disznó vagy marha kiterítve, felfüggesztve egy óriási állványon lefelé hajlik, és feldolgozást így kezdik el. Ehhez kapcsolódva van egy híres kép Rembrandt nem is nagyméretű alkotása, amelyen egy marhavágást látunk, és kifejezetten nem a történetre kihegyezve, hanem a felületre koncentrálva az alkotó egy hasonló formájú képet hoz létre. Erről a képről azt kell tudni, hogy ott viszont Rembrandt a tőle megszokott festészeti eljárásokhoz képest szinte dinamikusan dolgozik, majdnem domborműként jelenik meg a kép, óriási mennyiségű festékanyag van felhordva erre a parányi vászonra, amitől nem csak festői módon térben van maga ez a bonctani kép, hanem még realisztikusabb lesz attól, hogy a kiállított festményen a teremben lévő fényviszonyok, megvilágítás ezt a rücskös felületet még erőseben térbelivé varázsolja. Arra a látványra kvázi felhívja a figyelmet, sokkolja a látogatót, és mindenféleképpen egy furcsa, szakrális felhívójelként jelenik meg. Az természetesen egy színes kép, és a fotóművészet nagyon messze van a megjelenéstől, mégis, szerintem van egy erős párhuzam ezzel a képpel, és érdemes megnézni, talán az Estiskolára be tudjuk hívni Rembrandt Marhavágás című képét. Visszatérve a Dénes képére, a szimmetrikus, dupla kompozíció létrehoz még egy furcsa, amorf képződményt is a kép közepén, kis sejt-forma vagy csepp-forma, ami felülről is elvékonyodik, és lefelé egy kis érként elhajlik, nyilván az eredeti kép kapcsán ez úgy jön létre, hogy a pozitív képnél lehetett egy fentről jövő fényinformáció, a test felől, és a talp közötti résen az árnyékok hozzák létre ezt a nem éles körvonalú formát, ami itt a negatív verzióban egy ragyogó, egészen pszichedelikus, pulzáló, lüktető vákuummá válik, és ez a kép középpontja, amiről nem is nagyon tudjuk levenni a szemünket róla, miközben próbálunk mégis menekülni és kapaszkodókat keresni a képen, és ilyenek a nagylábujj bütyke, a sarok, az erek – de mindig visszatérsz a középpontba, mint egy fraktálforma közepébe, ehhez a pulzáló, meghatározhatatlan, konkrét információt nem adó középpontra. Ez a középpont viszont valószínűleg nem egy idős női lábat, hanem egy férfilábat látunk, utal erre a kis szőrszálak, de még ha az alkotó egy női lábat vesz modellként, akkor is az egész formarendszer egy asszociációs üzenet is. És ebben az asszociációs üzenetben pont az alkotónak, Dénesnek kell tudnia, hogy ez a középponti forma elég konkrét kapcsolódási formát jelent, amin sokszor nevetünk is, hogy a Szőke mennyit használja ezt a fogalmat, de ez a női princípiumot jelenti. Így a talp házi feladat, Dénes képe a fekete-fehér ellentétpárjával, a yin és yang kapcsolatával, a dialektikával, ill. a női-férfi párhuzammal is foglalkozik. És mivel a kép középpontjában ez a furcsa, cseppfolyós forma van, és értelmezni akarjuk a nőiség fogalmát ebben a témakörben, akkor az szerintem mindig valahol az élet kiindulását jelenti, egyrészről a természet által megteremtett formák szerint a befogadást, amelybe megérkezhet az élet különböző útjairól mindaz az információ, ami megtermékenyít, és függetlenül attól, hogy az orvostudomány mit mond erről, mégis csak a születés kiindulóhelye is. Egy olyan vákuum, és a férfiak számára érthetetlen kataklizma, ahonnan valójában az élet értelme mindig továbbindul. Egy olyan óriási kút, egy barlang, ahol az élet titka létezik. Nem egy egyirányú haladási irány, hanem ahova be lehet érkezni, és ahonnan tovább lehet indulni. A mindenek kezdete, ez a középpontban lévő folt. Egy válaszrendszert indíthat el a nézőben, mivel igazából nincs vizuális kapaszkodó a képen, nem szőrös a talp széle, nincs ott egy vodkásüveg árcédulája vagy egy teszkós szatyor, hanem ott van középen egy ilyen nagy teszthelyzet, amit néz az ember, és azt mondja, hogy mi az ott, miért van ott, mit akar mondani, nem tudom szavakba önteni. Ezért tartom én a Dénes képét egy jó kísérletnek, egy jó megoldásnak, szerintem a kép két feladatot is teljesít itt az estiskolán, egyrészt egy jól összefogott üzenetet a Dénes létállapotáról, a születést és az alapkérdéseket, nem feltétlenül felhőtlen létállapot ez, nagyon is krízisekkel, kérdésekkel terhes, másrészt pedig ez egy tesztelés, az absztrakcióján keresztül, a konkrét felületen keresztül, de a keretezés kiválasztásával mégiscsak a megközelíthetetlensége miatt is. Ugyanis ez a kép csak akkor nézhető sokáig, akkor fogadható be, ha az ember, a néző elkezd dolgozni, asszociálni a kép kapcsán. Azaz a nézőben elő kell hívnia a megélt létállapotait, és el kell kezdeni önmagában dolgozni, válaszokat keresni, mert különben a képhez nem jut közelebb. (szőke)
értékelés: