A mozdulat a levegőben lógott, de senki nem gondolt arra, hogy létre is jön a kapcsolat.

A kép tulajdonképpen egy riportfotó, egy nagyon szeretett, ismert szituációt dolgoz fel a hatvanas évek sajtófotóinak hangulatában, ez egy közkedvelt téma volt a Ország-Világ, Magyar Ifjúság, Új Tükör, Lobogó, és a többi újságokban. Ez egy nagyon hálás téma, a kisgyerek és a világ kapcsolata az, amit feldolgoz, és azt is kell mondani, hogy egy nagyon jó megfigyelése a kommunikációnak. A gesztusainál a kisgyereknek az talán jó lett volna, ha a bal keze is benne van a képben a babának, de a gesztusok nagyon jók. Jó időben kapja el a fotós a mozdulatot a libákkal. Ugyanakkor ennek a helyzetnek a drámai vagy feszültséget teremtő helyzete, hogy a pici gyerek ujja, és a liba kommunikációja, azaz hogy a liba előbb-utóbb bekapja azt az ujjat, és maga ez a feszültségforrás nem jól látszik a drótkerítés miatt, Tehát itt folyamatosan figyelni kellett volna mintegy dokumentum, vagy riportfotós, folyamatosan ott kellett volna lenni, mert biztosan volt ott sok ilyen izgalmas szituáció, és egy másik gépállást választani, hogy a drótkerítés felülete ne takarja ki ezt a nagyon izgalmas helyzetet, mert így most pont az, amiről szól a kép, ami izgalmas lenne, pont ott van ez a dróthalmaz, ami kitakarja magát ezt a pozíciót, ahol ez a találkozás megtörténne. Tehát az irány jó, és ezeket a fajta riporthelyzeteket javasoljuk, hogy keresse tovább a fotós. A másik amire még ilyen esetben is figyelni kell, azok a szélek, a széleken belógva maradó részek. A liba testetlen, a gyerek mögött meg egy két van, ami nem fontos, akár a gyerek hátánál lehetett volna vágni. Egy disznó, viszont a vágy kategóriában ismétlést kérnénk. (szőke)
értékelés: