Salföldön van egy remek kiskocsma, ahová betört a technika, és a HD adás varázsa
Én nagyon szeretem ezt a képet, de a sajátos modernizációhoz kötődő felirat, Salföldről beszélünk ugye, ami egy híres pici kis faluról, ahol ugye az elmúlt 20 évben egészen különleges olimpiák és minden más zajlott, a Balaton környékén lévő kis falu - tehát nyilván az elsődleges üzenete ennek a képnek a szürrealitás, az etno, a népi és a modernizáció keveredése. És itt több sík is megjelenik és keveredik, az 1800-as évektől elkezdve a 60-as évek műkő csempéjéig, a kiállítási képek a háttérben, a televízió a szatelit és a speciális szatelit... minden egy ilyen pop-artos megközelítésben van jelen, de szerintem nem elég tág ez a kép. Tehát az, ami ezt a furcsa, eklektikus állapotot még jobban erősítené – márpedig ennek a képnek ez az elsődleges humorforrása – ahhoz többet kellene látni a környezetből. Hogy ez a szürreális szituáció, ez a vasalógép, amin át kell ereszteni a ruhákat, ezen ez a szép új televízió az olimpia eseményeivel még szembeötlőbb lenne, ha tágabb lenne a kép kompozíciója – még esetleg a tekerőkar vége is látható lenne. És még egy dolog, ami eszembe jut, a nézőpont, a horizont megválasztása. Mert ebből a tárgycsoportból a fotósnak a dolga eldönteni, hogy mi az ami fontos. Mert ezen a képen most minden egyformán fontos, miközben ha a fotós legugol, akkor máris más értékbe kerül ez a tárgy, ez a vasalógép. És itt eszembejut Marcel Duchamp is, aki hétköznapi tárgyakat emelt ki, emelt a művészet szintjére, és ebből hozott létre egy szürreális megközelítést, de ehhez az is kell, hogy ezeket a tárgyakat megfigyeljük, és meg is tiszteljük azzal, hogy kiemeljük. Tehát az egyik irány, amit az András mond, hogy nagyobb teret tudunk mutatni akkor a szocio-része erősödik, míg ha a szürrealitást akarjuk erősíteni, akkor ehhez a tárgyhoz kell máshogyan közelítenünk, más nézőpontból. Az említett alkotó ugye Marcel Duchamp, és readymade ennek a stílusnak vagy technikának a neve, az estiklopédián utána lehet nézni, a legismertebb ilyen műve a Tiszta forrás, a század elejéről. (szőke-hegyi)
értékelés:

A téma a padon hever. Egyébként talán az első olyan kép rólam, mellyel azonosulni is tudok. Az "állvány" ebben az esetben egyébként élt...

A többieknek itt el kell mondanom, hogy a Lacival nekem volt egy személyes kommunikációm, és akkor ő mondta, hogy ezt a képet már feltöltötte, és mi még nem láttuk, de elmesélte, hogy a leiratban az állvány, ami élt az azt takarja, elég blikfangos módon megfogalmazva, hogy a képet nem ő készítette. Ezért megegyeztünk, hogy a Lacival, hogy akármi is lesz az eredmény, mi ezt szorgalmiba át fogjuk helyezni, mert tartsuk magunkat ahhoz, hogy olyan képeket küldünk be, amiket mi magunk készítettünk, és hát ő becsületesen elmondta, hogy ezt nem ő készítette, de tudta, hogy fényképezik, és tudja, hogy milyen helyzet vagy póz, az, amit ő be akart mutatni. Ebben van egy birtoklási helyzet, hogy ő át akarja karolni, ölelni a pad teljes szélességét, és középre ő beül, tehát ez egy birtoklási szituáció. Enyém a pad, enyém a helyzet, akkor ülhetsz ide mellém, ha én megengedem. Másrészt van benne egy relaxációs helyzet, a fej hátradöntése, a szem becsukása, a két kézfej, a csuklók nem feszesen szorítják a pad szélét, hanem ernyedten lógnak, és van egy stabilizáló helyzet, az egyik lábával a földön megtámasztja magát, miközben ezt a relaxálást próbálja a térdén áttett másik lábával jelezni, ami persze ellentmond ennek a relaxációnak, ugye ha ő most itt elaludna, akkor megfigyelhetnénk azt, ahogyan az első tíz perc után a test elernyedne, a láb lelöffedne a földre, azaz ez a relaxációnak csak egy imitációja, de azért jól mutatja ezt. A pad valamilyen váróterem padja lehet, ugye jól látjuk a háttérben a Gilberto Gil koncertjére szóló plakátot – aki egy nagyon híres brazil énekes, azaz nem is biztos, hogy Magyarországon vagyunk – ez azért is biztos, mert Magyarországon ilyen tiszta padot nem nagyon lehet találni. Egy disznó megvan a képre. (szőke-hegyi)
értékelés:

Az első komolyan békés estéhez járt egy üveg bor, némi fény csillogása és a feketébe hajló éjszaka.

Én ezt a képet szeretem, és nagyon örülök, hogy a Marczingós László elkezdett olyasmit küldeni, amiben az ő érzékenysége megjelenik, az a fajta érzékenység, amit a férfilélekben nem biztos, hogy olyan könnyű megtalálni, és nagyon jó az, hogy nem akar bizonyítani a borral, az üveggel, nem akar árlistát hozni, hanem az egészben elkezdi azt a fílinget, azt az érzést hozni, ami benne megvan, és hála a jóistennek, hogy a László női lelkét is látod végre, hogy érez, hogy van romantikája, érzelmei. És itt, a pohárban a trükkös alkotót, a piros pulóveres alkotót, aki Dürer-félén, nagyon finoman, meghúzódva de ott a kézjegy, de az a varázslat benne van, amit oly sokszor kérünk, hogy a saját életetek, a saját belső történeteitek fogalmazzátok meg, és miközben ott vannak a mindennapi életben ismert kommunikációs kódok, itt valójában egy egyszerű kis képen keresztül egy teljesen más, közelebbi, és nagyon érzelmes útra térünk, mert az alkotó ezt a fényképet használta erre. És így az ő valódi énjét látjuk ebben a mesevilágban. Én egyvalamit tennék még hozzá, hogy a kép jobb oldala engedne még egy pici vágást, mert van egy kancsónk, egy poharunk, de van egy gyertyánk is, ami fontos, és ami a baloldalra került, és az egész kép dinamikáját erősítené az, ha ez a tömeg kimozdulna még a kép széle felé, és akkor nyerne nagyobb hangsúlyt a baloldalon lévő gyertya. Nekem pl. Andersen meséi jutnak erről eszembe, és ami itt is érdekes, hogy Andersen miért kezd el meséket írni ott, akkor, abban a társadalmi közegben, struktúrákban, tehát érdekes nagyon a kép meseisége, és van benne még valami keleties is. (szőke-hegyi)
értékelés:

Csaknem egy éve kezdtük a költözködést Balatonra. Végre sikerült kipakolnunk a dobozokból, melyek élete lassan, de annál hevesebben ért véget.
   A tűz kedvéért fényképeztem, nem kérek rá malacot, csak azt szerettem volna megmutatni, hogy a lobogó tűz önmagában drámai, ahhoz nem is kell nagy elgondolás. Ha meg még hozzá tudnánk tenni valami mögöttes jelentést, akkor még jobb lenne.

Önmagában a tűz így csak egy motívum, és a doboz nem hozza a történetet. Ha csak a lángot látnánk, el lehetne kezdeni dolgozni azokkal a figurákkal, amiket a tűzben látunk. (szőke)

...mindig minden más. Lehet, hogy a fénykép nem a való világ letükröződése?

Ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk rá reagálni. (szőke-hegyi)

A kéz témát Michalangelo már "lelőtte" a Sixtus-kápolnában előttem. De azért remélem, én sem hiába nyújtom ki kezem...

Egy testrészletet látunk, ahol olyan közeli képről kell beszélnünk, ahol szinte milliméterek is számítanak az élességgel kapcsolatban és egyértelműen a négy ujj egymáshoz való viszonya, egy tengelyen való elhelyezkedése okozza, hogy végig ezeken van az élesség. Bár azt tudjuk, hogy egy emberi kéz sok mindent, inakat, ízületeket, tenyérpárnákat, vonalakat is tartalmaz, mégis a kép erre a négy ujjra utal, annyira, hogy a többi szakasz életlensége miatt ezek elkezdenek önálló életet élni. Négy testvér, imádkozó figura lenne, ami különválik a tenyértől. Mivel ilyen közel van a kamerához és az élesség így lett meghatározva, le is válnak a képről, a tenyér meg hajóformára vált, amiben ezek a kis emberek ülnek. Érdemes lett volna a kép alján befejezni a formákat, hogy az ujjak rájuk jellemző formái, elhajlásai is értékelhetőek legyenek. A leirat szövegből azt sejtjük, hogy a kép filozófiája több szeretne lenni, mint ami, mert az ilyen képet egyszerűbben fogalmazva stúdium képnek hívjuk. Amennyiben ez egy mozgás anatómia vagy kéz megfigyelésre elkészített kép lenne, úgy azt mondanám, ha abból indulunk ki, hogy bizonyos nézetekben a fotó a valóság leképezése, akkor viszont a kéz állapotai, a tenyérpárnák, a kéz alsó gyöke együttesen kellene értelmezhetőek legyenek, most ezek foltjaiban különválnak. Talán ez azért is lehet, mert a stúdium fogalmát nem ismerjük eléggé. A stúdiumrajz is lehet ugyanolyan fontos és szakrális dolog, mint egy filozófiai témával foglalkozó kép, de azt kell tudni felvállalni, hogy azt mondjuk, hogy egy parányi ötlet is, egy tenyér leképezése is lehet csúnyán mondva világbajnokság. Ez most nem volt pontosítva, így a kép alsó harmada értelmezhetetlenné lett, nem érezni a tenyér perspektíváját sem. Ami a gesztust illeti, ha mégis megpróbáljuk kihámozni a képből ennek az üzenetét, akkor a Sixtus kápolna ábrázolásának említése és a kép címe furcsa ellentmondásba kerül, hisz filozófiailag nagyon nem mindegy, hogy valaki értünk nyújtja a kezét, vagy mi várunk arra a kéznyújtásra, arról nem is beszélve, hogy a felfelé tartott tenyér a befelé hajló ujjakkal sokkal inkább utal arra, hogy ne egy másik kéz nyúljon felé, hanem a tenyérbe valami tárgy belekerüljön. (szőke)
értékelés:

Anubis azon emberek szívét méri, akiknek a halotti bíróság előtt tetteikről kell számot adni. Itt kiderül, hogy a halott igaz ember-e vagy nem. Ha igaz, akkor Anubis az elhunytat egy boldog világba vezeti át...

Kedves Laci, nekem is van Anubisom otthon és én azt mondanám, hogy mivel ő egy mágikus lény, nem nagyon piszkálgatnám a szoknyáját, lábát, merthogy nem csak egyszerűen egy kutya ő, hanem az egész szobor forma együttesen működik arányaiban. Nagyon szépek a fények, de nem értem megint, hogy miért van egy figurának, ami egészében hordoz üzenetet, miért van elvágva az alsó fele. Ha nem a tárgy üzenetét vizsgáljuk, hanem elvonatkoztatunk ettől, bár a cím és a magyarázat is ez ellen dolgozik, akkor is a feketék és világosak, a fények és árnyékok ritmikája miatt rossz, hogy metszve van a tárgy alsó fele. Lehetne egész szűkre is venni azzal, hogy a fej alatt a vállnál metszed, de akkor meg annyira absztakt lenne, hogy az már nem utalna Anubisra. Ez nincs most eldöntve, hogy egy absztrakt sziluettel vagy a tárgy valós, meghatározott jelentésével akarsz dolgozni. Most ettől a valós helyzettől nem tudunk elvonatkoztatni. (szőke)
értékelés: