Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

Arabok
Arabok
Arabok
Arabok
Az arab világ egy cseppet sem unalmas és egy cseppet sem áll meg. Mindig történik valami, jön-megy az egész életfolyam...

Ennél a sorozatnál mind a négy képnél ugyanazt a problémát látjuk, hogy miközben a megfigyeléseid pontosak és jó pillanatokat kapsz el, a komponálásra már nem figyeltél oda, a képeken sorra lemetszed a figurákat. Hogy csak egy példát említsünk, a füstölőt lóbáló fiatalembernél maga a mozdulat előre kiszámolható, hisz mivel ez egy megszokott, sokat gyakorolt és sokszor végrehajtott mozgássor, így az inga nagyjából mindig ugyanaddig fog kilengeni, vagyis ha ezt pontosan megfigyeled, akkor nem marad le a képről az edény széle. A ládát cipelő férfinél a csomag és a doboz is fontos, mert a terheket az jelzi. Azt javasoljuk, hogy ha van módod rá, fix alap objektívvel dolgozz és komponálj. (szőke)
értékelés:

Arab valóság I. - Élni és élni hagyni
Kairóban márpedig lehet perecet kapni. Csak nem úgy, ahogy mi azt előre gondolnánk... A nyomorult taxis nem vett egyet sem, mivel én meg nem mentem el neki fuvarba, így nem volt pénze. De lett egy kép.
Arab valóság II. - Kicsi a rakás
Itt nincsen KRESZ, és nincsen félelem. Ellenben van egy motor, három kerék és több asszony...
Arab valóság III. - Amikor a világ fejtetőre áll
Az illető szamár élete bevégeztetett e főúton. A rozzant járművek bal elejükkel kipofozták a csacsit a szélire...
Arab valóság IV. - A szerelem örök
Az előző csacsi tetemétől nem messzebb, mint 15 méterre leselkedett reám ezen idillikus pillanat.
Arab valóság V. - Csak nem???
Csak nem megmondtam? Persze, az újság is írja...

Kedves Laci, nagyon köszönjük mind a két úti sorozatod. Ez a fekvő képekből álló etűd jó bemutatója egy utazásnak, ahogy egy számunkra ismeretlen, idegen kultúrával találkozva pillanatképeket rögzít a kamera, miközben a képek egymásutánisága által egy történet is kerekedik. (szőke)
értékelés:

Jordan

Jó a két síkon folyó történet bemutatása, a két kör, amiben a szereplők kommunikálnak. A terepjárók azonban zavaróak, túl erőteljesek, elvonják a figyelmet a belső történetről. (szőke)
értékelés:

Ennek semmi értelme :)
Burano - Amikor Velencébe utazom, nem hagyom ki Burano szigetét. Ugyanis ott minden ésszerűség végetér. A színek értelmetlenek, az épületek eshetőlegesek és a rendnek nyoma sincs. Mindamellett van valami bája az egésznek. A káosz megnyugtat.

Rögtön szeretnék valamit tisztázni: nem biztos, hogy az alapján értelmezünk egy képet, ami le van írva alatta három vagy nyolc sorban, meg nagyon sokszor látszik az alkotásoknál, hogy pedig nagyon fontos szerepe van a címnek, mégsem figyelünk rá eléggé. Ez a kép épület ritmikára épülő, nem absztrakt, hanem valóságn alapuló, mégis a színek ritmikájával dolgozó egészen mediterrán hangulatot idéző tájképfotó. Nagyon jó a ritmusa, a kiválasztása, a jobb oldalon jelentkező, picit fehérrel tört bordós, barnába hajló épület felületek és az azzal rézenélő, rá válaszoló törtebb vöröses másik oldal nagyon jól ritmizál és ebbe a ritmusba az a fáradt okker, ami a kép középső részén fölső harmadban van, abszolút jól köti össze a két formát. Na itt nagyon jól működik az aszimmetria, ezekkel a száradó gatyákkal vagy lepedőkkel nagyon jó mozgást indít el, ez a kép három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Diskura
Hol volt, hol nem volt... Volt két jó barát, akinek agya annak ellenére járt egy pendülésre, hogy néha a halálba szekírozták egymást. És volt úgy, hogy barát lett az a 100 ember is, aki feszült figyelemmel kísérte a titkolózást, mert egy valami a tanúja volt a nagy titoknak... a mikrofon...

Itt egy dokumentum képet látunk, ahol bal oldali, kopaszodó, kicsit dagadtabb figurán látszik, hogy valamit nagyon mond, és az nagyon fontos lett volna, hogy a koponyába ne vágjunk bele, és azokkal a feketékkel, ami a kép bal fölső szakaszán ott a pulóver mögött megjelenik, azzal érdemes lett volna picit még eljátszani. Vagy ha úgy vesszük, hogy az nem egy információ hordozó rész, és a kompozíciót nem segíti, akkor akár le is vághattuk volna azt a részt a pulcsi nyakrésze után, úgy egy nyolcadnyi részt, hogy a figura a kép széléhez közelebb kerüljön. Izgalmas a két beszélő alak, a háttérben lévő talán indián személy, aki ott lefelé néz, és a két figura összehajlásából adódik egy nagyon jó sötét rajzolat, ahol a két embernek, a közelebb lévő tömpe orrú mögött megjelenik egy rajzolat. Igenám, de itt egy ilyen ötvenes évekbeli rakendroll ikrofon teljesen belóg a háttérben lévő alak arcába, ami nagyon zavaró. Ez azt jelenti, hogy a fotósnak kellett volna úgy elmozdulni, hiszen itt a hátsó személy is ugyanolyan fontos, mint az előtérben lévő másik, ha viszont az, akkor picit kellett volna gyorsan dönteni a fotós elhelyezkedéséről. Riport fotózásánál nagyon nehéz helyzetek ezek, óriási rutin kell hozzá, hogy az az elkattintott pillanat, ami másodpercek töredéke alatt jön létre, tényleg odakerüljön a képre. Én úgy gondolom, hogy azt nagyon nehéz lenne számonkérni a képen, hogy az alkotó tudta-e, hogy mi az üzenet, hát persze, ezt a két embert szerette volna megörökíteni (talán ez valami zenei felvétel lehet, valami bluest énekelnek, a hátsó figura valami rockzenész lehet). Ettől még azt a rock mikrofont arrébb kellett volna helyezni, vagy a fotósnak úgy helyezkedni, úgy bújni, hogy ne sértsük meg a hátsó, talán gitárost. Az első talán dobos lehet. (szőke)
értékelés:

A napba belefényképezni nem nagy ügy. Már mindenki kipróbálta. Most legyinthetnénk lekicsinylően, hogy hmm, nem nagy ügy. De gondolkodott valaki azon, miként vált át a nappal éjszakába, vagy az éj nappalba csak azért mert a másodperc tört része alatt 180 fokkal megfordulunk? Velence, Szent Márk tér... Búcsúzás, lemenő nap. Van egy különleges érzés benne, hiszen évről-évre átélem a helyzetet. Mintha soha többé nem látnám viszont.

Rohanás a semmiben - Szintén Zánka. A spaniel oda-vissza rohangált a lábaim körül. Nehéz volt elkapni, mert egyszer itt, egyszer ott tűnt fel. A képben az fogott meg, hogy a lábak, a test részben elmosódik, alatta a jég pedig teljesen képlékennyé válik. Azaz a mozgás itt nem a testet érinti annyira, hanem a viszonyítási pontot. Mozog valamilyen értelmezhetetlen közegben...

Mozgás

A képhez annyit fűznénk hozzá, hogy a horizontális ritmikában túl középre van rendelve ez az álhorizont, az égből legalább egyharmadnyit elvennénk. (szőke)
értékelés:

Portré

Don Corleone... Szinte fénysebesség szintjén haladnak a dolgok, különös figyelem övezi azt a bizonyos arany pecsétgyűrűt, amely megjelenik a kép alsó szakaszában, talán még meg lehett volna próbálni, hogy a szalmakalap íve még egy picit jobban haladjon ki a kép széle felé, és egy picit többet metszeni jobb oldalon, és abból az ívelt nyaktájékból többet adni, nem mernék ilyet mondani, hogy toka, de a pedellus kimondatta velem, szeretjük ezt a képet, három disznó, de Laci, most már ne bújkálj! (szőke)
értékelés:

Anno

László azért teljesíti az első leckét, mert ez nem László, mert én Lászlót már láttam, hanem ez László gyerekkorában. Igazából nem felfedezhető László arca, mert én tudom, hogy néz ki most, és nem így néz ki. Mivel ez egyik kedvenc képem, az én gyerekkoromat nem idézheti, mert mi nem laktunk lakótelepi lakásban, meg nem volt subaszőnyeg műanyagból fonva hátulra, meg bambuszos se volt, tehát a vágy miatt meg mert megígértem, megadom a három citromdisznót, de azzal a kitétellel, hogy László készít egy másik első leckét, ami ma készült és amin valami testrésze látható, de nem az arca. (szőke)
értékelés: