Nagyon szeretem ezt a képet, mert nem tudom, hogy így eszik-e az a család, hogy az ő sok éve kialakult viszonyuk vajon szükségelteti-e azt, hogy mindig az anya, apa, Ádi, mindenki megjelölve legyen, vagy ez egy olyan különleges szituáció, hogy fontos a rituálé miatt, hogy ki hol ül. Én efelé mozdulnék el, és hát mivel minden felirat a fotós felé fordul el, hát én nagyon erősen érzek egy öniróniát. És ebben az öniróniában az is szimpatikus és izgalmas, hogy én egészen a háttérbe szorulok, oda a csíkos függönynél, egészen hátul, nagyon szeretem ezt a fajta nyelvezetet. Abszolút a cseh ízeket érzem benne, nagyon szeretem ezeket a precíz pontosan elrendezett helyzeteket, amiben mégis ott van valami lázadás, valami abrosz alatti rosszalkodás, és nagyon szimpatikus számomra a család leckét így megfogalmazni. (szőke)
értékelés: