Valami baj van. Valami nem stimmel.
Nem esett messze az alma a fájától, szokták mondani, és a cím itt erre a mondásra utalhat, ami lefordítva azt jelenti, hogy a gyerek sok minden tulajdonságban hasonlatos a szülőhöz. Ha a leiraton megyünk tovább, ez a hasonlatossági kérdés megválaszolásra kerül, tehát egy belső kétség, egy belső szembenállás is megfogalmazódik az alkotóban. A kép mindennek egy jelzés értékű absztrakciója, hisz az alma, amit valaki ott felejtett, egy vécépapír tartón helyezkedik el. A képi humor ugyanakkor a szöveg leirattal nincs párhuzamban, mert míg a képen látható ábrázolás egyértelműen az abszurdra alapoz, addig a szöveg igen konkrétan egy felismerésre, ami az alkotónak szomorúságot jelent. Ha az alkotó eddigi szubjektív üzeneteinek sorát figyeljük, akkor azt kell mondanunk, hogy itt most a felvetés erős, az indulás a képen erős, vagyis az észrevett vagy alkotó által keltett abszurd helyzet megfigyelése jó. Ugyanakkor míg a szöveg tovább megy és személyes érzetekkel és gondolatokkal foglalkozik, a kép nem tud ennyire erős lenni, nem lép tovább a témafelvetésen. Úgy is mondhatjuk, hogy a képre nem került rá az alkotó, a beállítás megmaradt háttérként, vázlatként. Ha a közlés fontos, akkor annak a képen is meg kell jelennie, szöveg nélkül is értelmezhetően, és ezt a témát elég erősnek gondoljuk ahhoz, hogy az alkotót ismétlésre kérjük. (szőke)
Az irtózás is viszony. (Látod, mondtam én hogy nézek, de mást látok, nem a 150 centit. :))