Az idő relatív, így az is, hogy honnan nézzük... és mennyire feszítjük...

Egy tárgyközelit látunk, amiben elsősorban a felületek, ezek a szobrászati felületek érintkeznek egymással. Nyilván ez a geometrikus rendszer adott volt a képzőművészeti alkotásból. Egy szimmetrikus helyzetet látunk, és nagyon sok mindent nem is jegyeznék meg erről a képről, csak annyit, hogy mindig elgondolkodtató, hogy amikor valamilyen szobrászati vagy képzőművészeti, tehát pl. festészeti eljárást utána fényképen ábrázolunk. Nagyon fontos ilyenkor, hogy olyan szintű legyen az újraértelmezés, hogy ne elsődlegesen az eredeti, az alkotói folyamat legyen a domináns, hanem a fénykép, a síkbeli ábrázolás. Úgyhogy köszönöm szépen. (szőke)