Zene: Tomoyasu Hotei - Battle without honor or humanity

Nagyon örülök annak, hogy Dénes újból elkezdi a leckéket, és nagyon remélem, hogy ez a Főnix sokáig fog repülni nálunk. Ráadásul van egy utalás egy másik tagunknak a munkájára, hogy ez tudatos vagy nem, én nem tudom megmondani, minden esetre nekem örömteli volt felfedezni azt a párhuzamot, ami Koscsó Gábornak Antihős című fotójával formailag, de talán gondolatilag is megvan, tehát ez maga egy érdekes dolog. A zene eléggé zaklatott, de nyilvánvaló, hogy ez a zenei ügy az akciófilmek világából párhuzam, és én ezt ezért el tudom fogadni. Közben látunk egy olyan bemutatkozást, aminél abszolút teljesítésre kerül a lecke elvárása, és nem csak mechanikusan megoldva, hanem filozófiai átgondoltságban. Benne van a keresés, benne van a kíváncsiság, a sebesülés, de az is, hogy ezt a sebesülést az ember csak túlélte, és újból rendezi a sorait, és a kíváncsiság győz a sebesülésen. Én ezt az üzenetet abszolút értem, kódolom és köszönöm, a személyes részét is, ez egy nagyon jó ügy. A film közepénél van egy kis lazázás, hogy visszatalálj arra a ritmusra, amit a zene kíván, miközben már a filmnél tulajdonképpen előrébb jársz, de mintha a zene lenne ott a meghatározó, hogy na jó, akkor töltsük ki azt az időt, amit ki kell tölteni. Aztán újból elindul ez, és a második fele a filmnek megint nagyon izgalmas. Ott van egy kb. 10 másodpercnyi idő, ami nekem ritmikailag lassú lesz. Versenytáncnál vagy műkorcsolyánál lehet megfigyelni, hogy amikor kiesnek a ritmusból, akkor lazáznak egy kicsit, hogy visszataláljanak a zenekarhoz. Az megint egy külön érdekessége ennek az egésznek, hogy megvan az öniróniája Dénesnek ahhoz, hogy közben le is buktatja magát, hogy itt ez a sebesülés nem valós, mert ez csak egy vécépapír. Ennek a humora az, ami nagyon jellemző Dénesre, ez a fanyarság. Én nagyon örülök ennek a filmnek, várom a folytatást, és megvan a leckemegoldás, meg az 5 darab csillag, amit a filmekre szoktunk adni. (hegyi) értékelés:    

Hozzászólások

Aureliano hálisten nemcsak te jártál így a szavakkal! Én is "visszatekertem" amit írtál, főleg mert reméltem hogy a "kamera" visszaszól ebben a kölcsönösre fogalmazoott stripteasben és elkezdi rendezni a forgatókönyvet és színészt, mert ezt nem tettem meg, nem főztem készre a cuccott.Azt tudom én hogy fogalmaznám meg épp most és csak azt pusztán megmutatni most nem érdekes, izgalmasabb hallani adott alapanyagra egy másik receptet. A tiédet lehet hogy megpróbálom egyszer még megfőzni.

Szia Dénes!

Ez bazi fasza volt, nem bántam az ismétlést, sőt, vissza is kellett tekernem, mert elfelejtettem összerakni a szavakat menet közben, de végül sikerült, igen, vicces azt gondolni, hogy a bemutatkozás azt jelenti, megismertem valakit, mint amikor köszönünk Lopeznek (http://sejbenrichard.com/gallery_drawing...) vagy azt hisszük, hogy le akarunk nyomni egy kilincset, pedig a kilincs kényszerít rá, hogy lenyomjuk azzal, hogy ott van, és azt is gondolhatjuk, hogy valami körülvesz minket és elzár a világtól, pedig lehet, hogy a világ akar elzáródni tőlünk, mert nincs felkészülve nagyszerűségünkre, és ha lehúnyt szemhéjunk mögött rózsaszínes derengése a fénynek megszűnik, lehet, hogy a világot oltották le, és nem a belül szüntelen pusztító ragyogást ...

Szia Dénes! A bemutatkozásod kicsit őrült, de éppen ezért tetszik. A zene kiváló, izgalmas, fokozza a kíváncsiságot és a feszültséget. (Csak bámulok, mint a moziban).

Feri Yes! Ismétlő variációk a végtelenbe. Mer az ismétlés a "megismerés" anyja mondja az oskola.

Dini, kövezz meg. Nekem az első másfél percben elmondasz mindent, utána már csak ismételed magad.:)

Heló Dénes! Hát ez jóóóó volt, felbontás ide vagy oda. Várom a következő részt, mivel ugyebár nincs vége... És üdv újra, ezúttal a Téren!

viszont ha a kamera tudja, akkor már van 16:9-es méretünk is.

Van persze. Nem kritika. (Nállam ráadásul nem is tudja a moviemaker ezt a méretet csak kisebbet meg nagyobbat.)

Hahó ha hó Dini,
egyrészt ma, hogy majdnem levágta GG az ujjam a láncfűrésszel, jó volt viszontlátni. Másrészt meg hogy hát én igyekeztem amit tudtam, kihozni... de zene az van, nem?

Márti!
Jó, hogy láttad!
Ugyan standupként készült, de azért sajnálkozom, mert eggyel jobb felbontásban mozgalmasabb, kár az elveszett árnyjátékért, fényekért no meg a zenéért, de legalább csináltam valamit.

Dénes! :)

A film pedig szerintem találó, nekem nagyon tetszik.

Új hozzászólás