Érdekesek a képeid, ez az anyajegyes kísérletezés is tetszik, mert nekem arról mesél, hogy mennyire nehéz dolog elfogadni egy másik ember váratlan közelségét. A látvány egyszerre lefegyverző és ijesztő. Lefegyverző, mert azt sejteti, hogy ennél közelebb már nem tudsz jönni, felkínálod a létező valód akármilyenségét, és ilyesmiben részesülni nagyon megtisztelő dolog, ugyanakkor ijesztő is, mert ez a közelség már mintha felelősséggel járna a néző részéről is.
(Nekem a színes amúgy jobban tetszik.)
Ide is csak egy mondatnyit szeretnék mondani, hogy értem a döntést, hogy egységesítési törekvése van Vikinek, de mégsem megoldása annak a problematikának, amit az előző kép elemzésénél mondtam, ugyanis ezt a képet újból el kell készíteni. Tessék venni a fáradtságot, nem megúszni kell a feladatot, hanem megoldani, úgyhogy légy szíves, készíts egy olyan képet, ahol a mélységélességgel játszol, és a formákat így hozod létre, akár ezeken a testfelületeken, és nincs sem bemozdulás, sem életlenség. Attól még nem lesz ez a probléma helyretéve, ha átteszed fekete-fehérbe, és még ráhúzol élességet a képszerkesztődben, ne legyél lusta.