Ez a kép azért olyan marhajó, mert nagyon jól visszaadja az emberi érzékelés jellegzetességeit. A két fotó a szoba két oldalán ülőkre vetett egy- egy pillantás megfelelői, miközben a néző részletesen csak ezt a területet észleli, de azért tudatában van a környezet fókuszon kívül eső részeinek is, bár minél távolabb esnek a figyelem középpontjától, annál vázlatosabban.
Külön említést érdemel a rajzolt részen a fény-árnyék viszonyok továbbgondolása, ami szerintem remekül sikeredett.
azannya
Hiába, az iskolázott embernek nincs párja!