Örülök neki, hogy egy riportsorozattal búcsúztatja az évet Ágnes, ami egy picit lehetne pontosabb is, de hát az év vége mindig kiszámíthatatlan, forralt borok és ki tudja, mi minden nem történik ilyenkor, úgyhogy eltekinthetünk a függőlegesektől és a vízszintesektől, hiszen a szilveszter ünnepe a fotósra is hatással lehet. A sorból a második képpel nem nagyon tudok mit kezdeni, a tömeg nem különleges, a pályán nem történik épp semmi, van egy olyan kép is a sorban, ami nagyon hasonló ehhez, de ott futnak a lovak, tehát a kettőből egyértelmű, hogy azt választanám. Ami hiányzik, az a személyesség, mintha csak szemlélője lenne a fotós az eseményeknek, de nem átélője. Tárgyilagos tudósítás, de kellene bele az a plusz, ami Ágnes újabb képeinek sajátja, mindezt úgy, hogy a tárgyilagosság és a tudósítás jelleg se sérüljön. Talán ha portrék szabdalnák a sort, izgalmak, örömök és kudarcok, akkor a néző is átélné, ami történt, hiszen ezek a mikrotörténetek adják ki a hétköznapokat, az életet, azt, ami miatt mindannyiunknak kedves lehet egy-egy ilyen esemény. Kettő csillag, hiszen korrekt a dolog, de a korrektség mellett kellene a pontosság is és a személyesség is. (hegyi)
értékelés: