Érdekes ez a képi játék, olyan, mintha egy víztükörben való vízrezdüléseknek a harmóniáját kapnánk, de olyan is, mintha egy mozdony lenne, egy nagy dinamikus robbanás, miközben a háttérben mintha egy tűz lángjai, vagy textil lenne, de mindenképpen egy líraibb megközelítés. Ezt Camilla nagyon erős gesztussal, nagyon erősen áthúzva robbantja szét, mint formát. Nyilván itt van valami technikai trükk, ezt lehet még finomítani, de maga az a képi világ, az a színvilág, nagyon is határozottan üzen most nekünk kompozícióban, térelhelyezésben, a tér feldolgozásában és szemléletében egy nagyon erős üzenetet kapunk. Az absztrakt irány az, ami nekem inkább erősebb, mint az idő, de el tudom fogadni az Idő leckére is. Jó megoldás, és örülök annak, hogy Camilla újból itt van köztünk. Én erre most megadom a három csillagot azért, mert egy nagyon speciális élményanyag az, amivel Camilla dolgozik, sokrétegű, idő kell ahhoz, hogy az ember megfejtse. (hegyi)
értékelés:
"...hello hello nem tüntem el..csak egy tavoli bolygon jartam lehunyt szemekkel..." :)