Köszönöm a javítást, jobb a meglátás, jobb az ötlet. Itt most én hiányolom azt, ami annál a képnél erősség volt a keretezéssel. Most ez eltűnt. Ha a tömegelhelyezést megnézed Ágnes, akkor láthatod, hogy ez borul balra az egész, ott van a vár, a tömegnek is a nagy része, minden húz arrafelé, sőt még a vonalak is arra mutatnak, és a jobb oldalon nem nagyon történik semmi. A helyet ismerve lehet olyan nézőpontot keresni, ahonnan ez esetleg jobban megmutatható, de annak nagyon örülök, hogy itt van valami mozgás, van egy történet, koriznak, versenyeznek, ez mindenképpen izgalmas. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy abból a távolságból, ahonnan ez a kép elkészült nagyon korrekt sportfotót nem várhatunk. Itt nem arról szól a mese, hogy most tudjuk azt, hogy az egyik a csehszlovák versenyző, a másik pedig a lengyel, hanem itt arról van szó, hogy egy hangulatot látunk: emberek a hidegben kint állnak, és figyelik őket délelőtt, jobb dolguk nem volt, oda kimentek, jól elszórakoznak, isszák a forralt bort, miközben ezek a sportolók küzdenek az életükért. Érdekes ez a távolságtartó megközelítés, nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ettől az egész megkapja-e azt a plusz élményt, hogy olyan, mint egy emléknyom. Ennek a távolságnak itt lehetne értelme, hogy valahol ez, mint egy megemlékezés bukkanjon föl. Van erre valami törekvés ebben az egészben, de mégsem érzem ezt befejezettnek. Erre most én adok egy csillagot az előző kép javításaként, de kezdj neki a csendéletnek, Ágnes. (hegyi)
értékelés: