Amikor még előttünk áll az egész élet.
Láttunk már hasonló megoldásokat, nem azt mondom, hogy itt nagy meglepetés történt, de az mindenképpen jó, hogy egy olyan környezetet találtál egy kis szereplővel, ami tényleg mesei, és nagyon érdekes, ezen az úton hová juthatunk. Vidám, és nem egy szorongató helyzet. Ez annak köszönhető, hogy az út végén fény van, és nem valami sötét barlang felé megyünk, tehát szerencsére ennek a képnek nincs drámája, ezért nem a csellengésről, nem az elveszésről szól. Megvan a humora ezzel a kis bottal, mert apa azt mondta, hogy a kirándulóknak van ilyen botjuk, akkor viszem ezt a botot, nagyon büszkén megyek vele. Valami kis hamuba sült pogácsa van a kezemben, és megyek a magam kis útján abban a nyugalomban és biztonságban, hogy nem vagyok egyedül, ezért bátran megyek el a családtól, bátran odébb szökellek az úton, elviccelek a családdal, mert tudom, hogy úgyis jönnek utánam, nem fogok elveszni. Ez az élmény jön át, és ez egy nagyon pozitív dolog, mert a bizalomról szól. Köszönöm szépen, megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de ezt ilyen becsületkassza, hogy erre a leckére még kérek tőled megoldásokat, és az első háromra is, ha lehet. (hegyi)
értékelés:
...és bizony sokan bevisznek még az erdőbe? :)
Nekem a gyermekkor és az erdő, a kirándulás teljesen összefonódik, biztosan ezért is tetszik annyira ez a kép. Nagyon jól kifejezi, hogy milyen kicsi az ember és milyen nagy az erdő, és valahogy mégsem feltétlenül félelmetes.