"...Vitte haza a paszulyt a kisfiú, mutatja az anyjának, mit kapott. Az anyja sírt keservesen, hogy a tehénkét ennyiért adta oda. De a fiú vigasztalta:
– Ne búsuljon, édesanyám, azt mondta az öregember, aki megvette a tehenet, hogy még most, este ültessem el, s meglátom, hogy mi lesz belőle..."

Érdekes az a helyzet, ahogy ezt a mesét átértelmezi Bara, és idehozza nekünk a valóságba. Tényleg van egy szociografikus helyzet ezzel, hogy itt vagyunk a falu soron, az utolsó házak között a kiserdő mellett, és a nagyra növés itt nem csak abban az értelemben igaz, hogy stramm, magas és kívánatos felnőttek legyünk, hanem a nagyra növés kitörés is valamilyen helyzetből. Nagyon érdekes ez a szociografikus utalás a sáros földdel, a pocsolyával, a háttérben lévő házzal, ezzel az egész ridegséggel, miközben a színek melegek, de mégis az egésznek van valami baljóslatú iránya. Jó a kompozíció is, és jó az üzenet, érdekes párhuzam. Nem tudom, Bara, mit gondolsz arról, amit itt mondtam, kíváncsi lennék a te véleményedre is. Nekem megvan a három csillag. Illusztrációnak nem tudom nevezni, mert ez a mese másról szól, a mese nem ennyire szociografikus. (hegyi)
értékelés: