Nemzeti színház - Nem bohóckodás!
ÓÓ, köszi Ádám. Ez tetszik. Ez a "modernkori Ágnesesség"...
Nemzeti színház - Nem bohóckodás!
Ez egy jó kép, nagyon jó pillanatot kaptál el, jókor lett exponálva, megvannak a részek, a ritmusok. Azt nem értem, hogy miért dől a horizont, ez baj, de egyébként a dolog rendben van. Ez lehet egy protest-reklám, mert ehhez az ékszerdoboz palotához ez a szobor ebben a helyzetben nekem olyan, hogy lehet akár egy évadnyitó, vicces Shakespeare darabnak is a kezdete, és akkor fölírhatjuk abba a mezőbe, ami az égnél maradt, azt hogy milyen darabról van szó, de lehet egy olyan helyzet is, hogy lecserélték az igazgatót, és most erre reagál ez, mint egy pamflet. Tehát, mint reklám, nem száz százalékos a dolog, de a meglátás rendben van, a kép oké, a dőlő horizont nem. Ha itt helyet hagytál a szobor fölött meg mellett, akkor az aljánál is kellene valamennyi, mert most olyan, mintha lecsúszott volna a képtartóban a kép, mintha lefelé és bal irányba elcsúszott volna. (hegyi)
értékelés:
A kép nekem összességében nagyon tetszik, jó a humora, az iróniája.
Egy dolog gondolkoztat el, de nem tudom van-e rá megoldás: a szobor és az épület erősen összefolyik. Ez a kép persze szerintem is FF-ben él, de kérdés nem lehetne-e úgy kimixelni a tónusokat, hogy jobban leváljon a két képelem? Vagy ha nem akkor valamivel rávilágítani a szoborra?
Nem ismerem a használt technikádat, így nem is tudom volna-e mód erre, vagy sem?
Persze a képileg zavaró összefolyás azonban másik értelmezést is adhat: ha a a kép egy figyelmeztető fricska, hogy a kettő között alig van különbség, és úm. necsináljá' mán a színházbó' bohócot! :) Ezt a teóriát a leírásod is erősíti picit...