Nem tudom, hogy hol járunk, gondolom ez vagy valami kikötői helyzet, vagy akár hajó is lehet, ahol egy rakodómunkásnő mereng, pihen, figyel valamit. Nem teljesen értem a kompozíció lényegét, hogy most akkor végül is feszesek akarunk lenni - erre utal a szűk felső térrész a hajótest viszonylatában - vagy tágabb teret mutatunk, amire a két szélen meghagyott rendetlenség utalhat. Mindkettőnek lehet értelme, de most így, ahogy ez megjelenik, nem tudok dönteni, mi volt a cél, esetlegesnek érzem a vágásokat. Ami a leckemegoldást illeti, ha nagyobb tér lenne hagyva és a munkásnő magánya jobban érezhető lenne ezáltal, akkor azt mondom, oké, vágyik valamire, elmenni innen, el, a nagy vízre, vagy haza - na de most hogy mire is vágyik, az nem látható, csak képzelhető, mert a térből nem kapunk mankóként utalást erre. Tehát ez is arra utal, hogy bizony a kompozíció az, ami helyre tudja tenni az üzenetet, és ez itt most nem történik meg pontosan. (hegyi)
értékelés:
akarattal nem írtam használati utasítást, a képnek kell magáért beszélni - talán nem jött úgy át, mint szerettem volna. a szitu kicsit perverz - az elvont értelmében - hamburgi kikötö, turisták nyalják a fagyit meg a hotdogot, kattogtatnak összevissza a ezüstszürke digi fotó készülékükkel és elégedetten élvezik hogy ök a "másik" oldalon vannak, mig a nö olajálló gumikesztyüben épp rövid szünetet csinál... ennyi. de talán a szinek magukért mesélnek.
..