A bepárásodott objektíven keresztül sikerült ilyen képet csinálnom erről a kis családról.

A bajommal kezdem, legyünk rajta túl mihamarább: ferde a horizont és ettől a tömegek is billegnek, és talán ha picit feljebb és bal felé mozdul a kamera, akkor mindaz, amit látunk, tömegében is helyre tud kerülni. De ez csak a forma, ez gyakorolható, és gyakorolandó is. Azonban a kép erénye nem ez, hanem az, hogy egy látszólagos hibából - páralecsapódás - erényt tud kovácsolni és nem csak önmagáért való módon, hogy szépelegjünk vagy hogy valami esztétikai bravúrt hozzunk létre, vagy a hiba esetleges megismételhetetlen élményeit keressük, hanem azáltal, hogy az élmény határozott, a gondolat pontos, mindez a képen is át tud jönni, mert a technikai megoldás nem cél, hanem eszköz lesz. Ez a legfontosabb talán a kép készítésnél, hogy mindegy mi a technika, ha a tartalom igazolja, akkor a forma már adja önmagát. Hiszen ott a helyszínen kellett azt látni, hogy nem csak a párásodás ad mesét, de az ellenfény és a párásodás együtt, és ez a kettő a fényforrások és tömegek kompozíciójával ad egy védő, tenyéren hordozott érzetet. Köszönöm, kérem Alexandrát, hogy a vízszintesekre és a vágásra figyeljen jobban, de megvan a 3 csillag és a lecke is, ahogy az elején leírtam, ugyanis a technika tanulható, a gesztus koncentráltsága viszont Alexandra sajátja. (hegyi)
értékelés: