Jó ez a szoció, kár azért a két ujjlenyomatért, bár az ujjlenyomat egyedi azonosító is, de mint képelem engem zavar, főleg lenn, olyan, mintha valami frottír törülköző lett volna otthagyva. Viszont ami a képen belül történik, az nagyon egyszerű eszközökkel mesél egy megrázó történetet, ami ebben a nagy ürességben széthullott jelentésdarabokkal, életmorzsákkal rajzol fel egy sors utat, még akkor is, ha amúgy a környezet ennél többet mesélt volna, akár ennek az ellentétét is, hiszen a fotó ereje a képkivágás megválasztása is, tehát akármi is volt abban az aluljáróban, most ez a történet így rögzül és így ég a memóriánkba. Jót tesz neki a polaroid elmosós technikája is, hogy nem minden karctű éles, hiszen jórészt a helyzetek, az események sem éles határvonallal követik egymást, hanem átmosódnak egymásba. (hegyi)
értékelés:
Én anno belefirkáltam frissiben kifogyott golyóstollal, az is szépen roncsol, de aztán rájöttem, hogy nem mindig kell, most itt is az van, hogy a cucc működik, nem kell a tapicskolás, bízz benne, ha jó valami, akkor jó.
ne viccelj már.. :) Képzeld amikor vettem az pakkota, meg kértem az eladó csajt segítsen beletuszkolni mert nem akarom elbszni (egyedül, mer ... stb képzavar) oké csak nem kitolta üresbe az elsőt mondom köszi, aztán persze hogy fotoztam vele szürkületkor aluljáróban, utcán éjjel csendéletet amit szétszedtem mert tudni akartam hogy mivan belül :) és persze egy béna házasat meg tele firkáltam/tuk mi is.. szoval zsufolt és rövid életű szerelem volt ez, a részemről igaz lángol, de szerintem egyoldalú ez! :D
Attól még Neked elhiszem hogy nem kell oda a nyom, úgy gondoltam inkább éreztem, kitölti azt az üres részt.., de alszok rá még sokat!
Na nem tartalak fel, köszi hogy 'meghallgattál' és nem kellett egyedül elmormolnom a sötétben..