Rács mögött

Rács mögött

Bevallom elolvastam a kommentárokat is, és meg kell mondjam, engem nem zavar se a szín, se az, hogy a rács hol vág vagy hol takar, ez egy kirakós, és nem minden kiküszöbölhető benne. De az érzés, a szürreális fejek, a dacos nődarabok, mindez mintha egy ablakban lenne, nem is egy kirakatban, ez nagyon jó megfigyelés. Aztán hogy ez kinek milyen vágy irányt hoz, hogy a csajok vágynak kifelé, vagy mi befelé, vagy így van jól, hogy ezek a fejek rács mögé kerültek, ezt eldöntheti maga mindenki, nekem mindenképpen az az út a fontos, hogy ez a megfigyelés ebben a formában jellemzően Tamástól jön, és érzek rajta tamásosságot, ami fontos. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Köszönöm az elemzést! FF-ben jobb, de hát, ez egy iskola.

Erről a képről is beszélgettünk Sebivel a Garázsmenet című műsorban kedd este.

Ágnes, Dávid köszönöm!

Tamás: nem nem erőlködtem, csak próbáltam kifejezni, hogy mi volt a zavaró számomra... de ez egyedi vélemény, szvsz nem is mérvadó... bocs, ha zavartalak vele.

Nekem amit jelent, (és megint nem néztem, majd később a kommenteket, igaz Ágiét láttam és jó hogy leírta), az az hogy korlátozva (egyik szem takarás - korlátozott nézés-figyelés-megismerés) van az inger. Így torzul (külső és tudatos behatás által) az üzenet mielőtt még valakinek inputja lehetne. Persze itt nem konkrét babákat, próba fejeket vettem, hanem mint ember és azon belül is mint elme szimbólumát. Ha tartalma ez akkor szerintem nagyon jó a gondolatiság, talán a megfogalmazás az ami kicsit elvisz, azaz ahogy tudatod ezt.. Bocs de ez a bugyipink vagy mi fene nekem kicsit behatárolja a távolabbi képzettársítást! Ezt úgy értem hogy e színnel már egyből visszaránt a fejek 'nemére', nagyrészt redukálódik a tartalom a női nemre.. mint két képi elem egymást erősítvén. Szerintem (szigorú magán vélemény) ha már szín egy másikkal engedékenyebb lehetne - például a lila (ez is kicsit feminin) de jöhet hozzá a köd mint jelző és akkor a tartalom nyer támogatást mint sem a forma...

Lehet hogy megint sok zavgyvaságot összekrákokgtam..
üdv
d

Az az érdekes, hogy úgy komponálta Tamás a képet, hogy a babák nagy részének az egyik szemét takarja a rács, ez még jobban erősíti a babalét kiszolgáltatottságát...

Zoltán, köszönöm az érdeklődést! (Mellesleg, ha valami nem megy, azt ne erőltesd!)
István, sok érdekes dolgot írsz, ezek némelyikére gondoltam, másikára nem. De ami számomra a legtanulságosabb a kommentedből, hogy nem találtam el a kép színét. Szándékom, egy elég durva, a babáknak ellentmondó szín lett volna. Sajnos, ez nyilván nem sikerült. Köszönöm a hozzászólásodat.

Egész érdekes kép. A rácson kinéző fejek hatásos képi elemek, el is gondolkoztatnak sokmindenről. Kicsit szűknek érzem a bal szélt, jó lett volna annyi hely a szőke szeme meleltt mint a jobbszélen levő fejnek.

Azonban az előtérben levő szőke fejnek nincs szeme, csak valami maszat alatta. Alsó képrészben furcsán erősek a rács üvegre vetett árnyékai, de csak itt látszanak, fentebb nem. Lekeverted polárral a tükröződést, és a kép alján már nem volt hatásos? A kép alja ettől annyira feszült lesz, hogy elviszi, annyira megbontja a kép ritmusát, hogy folyamatosan odakapom a szemem. Próbálom keresni benne ugyanazt a mintát (arcok rács mögött) mint a többiben, és nem megy...

Kedves Tamás!

Nagyon erős hatása van e képnek. Először a hússzín, a mályvás rózsaszín ránézésre testiséget közvetít számomra. A rács is univerzális nyelven fogalmazódik meg. A meghökkentő az egészben a próbababák, mint modellek. A nőket imitáló babák. Nyilvánvalóan a vágy nem a fétisizmusban mutatkozik, mert akkor nem lenne rózsaszín a fotó. De innen szerteröppennek gondolataim, és több rétegen landolnak. Éppen ma egy másik fotó alatt felmerült a nő, mint eszmény kérdése (Dávid Flo'ra c. fotója alatt elmélkedtünk ezen, azt hiszem) - nem idézném fel itt részleteiben. Azért sem, mert bár megpendíti ezt a húrt a fotód, bennem mégsem ez a hang erősödik meg.
Egy másik síkon viszont nem tudok nem gondolni a "barbiságra". A műanyag és rózsaszín világra, amely merev és rideg. Ezesetben (értelmezésemben) a rács nem minket zár el, hanem azt a világot tartja távol. A kifele tekintgető babákban fogalmazódhat így meg valamiféle vágy... Persze ez nonszensz, nem hiszem, hogy a fejükkel kellene gondolkodnom. Aztán ha jobban megnézem, ez mintha egy parókaszalon kirakata lenne. Nem figyeltelek meg, nem tudom, hogy kopaszodsz-e? Nem viccelek, én igen, így eszembe jutott ez a vágy is :) De nem feltétlen női parókára vágyom, úgyhogy ez sem valós vágy nekem... No és ahhoz a rózsaszín világ sem illik...
No persze, lehet, hogy nem a testiség jele itt e mályvás rózsaszín, hanem egyszerűen a rózsaszínben látni a világot óhaja... Valami derű-féle varázsige. De hogyan lehetne, ha a nők csak műanyagok...?
Nekem erről mesélt e fotó.

Üdv. István

Új hozzászólás