Ahogy benn, úgy kinn.

Van ennek a képnek egy színes előzménye, az se rossz, de ha a kettőt összehasonlítom, akkor mégiscsak ez nyer, ennek van egyben a tónusa, a formája és a gesztusrendszere is. Az, hogy összemérhetővé válik az objektív a fejjel mindenképpen fontos üzenet, akaratlanul is mesél arról a keresésről, amikor az ember a saját útján eljut odáig, hogy most akkor merre menjen, a belső hangjai vagy a technika diktátumai felé, és itt most ez eldöntött kérdés, alárendelt a technika a gondolatnak, ami azzal a gesztussal, amit az arc mutat mindenképp jó döntés. Azt hozzáteszem, hogy a saját utadon a tempót kéne picit növelni, mert ha ilyen ritkásan érkeznek munkák, akkor nehezen fogsz tudni egymásra építeni tapasztalásokat. A fotó is olyan hobbi, ami megkívánja a rendszerességet. (hegyi)
értékelés: