Köszönöm Ádám! Tényleg nagyon inspiratívan, és lelkesítőn szóltál! De már ott bajban vagyok, hogy nem tudom, melyik lecke lehetne... :)

Zsolt, igazad van. ("Tudod, hogy igazad van Vaclav!? Volt ott egy sonka is..." - lehet hogy nem pont így hangzott el a "Tűz van babám"-ban, de mindig beugrik nekem ez a jelenet, amikor emígyen esik le a tantusz nekem...) Mindjárt megnézem az eredeti fotót is, hogy lehet, hogy nem vettem észre? A színen nem filóztam... eddig. Az teljesen eredeti volt.

Mikbe nem botlik az ember ha megáll és egy kicsit odafigyel.
Hát ez nagyon jó! Nagyon nagyon furmányos vagy te István és az a jó ebben hogy te nem kérkedsz ezzel hanem egyszerűen megmutatod, így szól ez nagyot. Próbálgasd még szerintme mert én ezt leckében akarom látni. :)

Szorgalmihoz ritkán szólok, hisz a leckék azok, amik inkább elemzésre várnak - ehhez most csak annyit, hogy mindamellett, hogy értem a célt, de a technika, és itt leginkább a jpg konverzióra gondolok, olyan zajokat kapcsol be, kockázás és tónusok sávosodása, amik nekem elviszik a figyelmem a líráról a technikára. A másik, hogy nekem ez a sárgásbarna túl édes. Ha már szín, akkor valami kevéssé barátságos színben nekem ez jobban működne.

Köszönöm Zoltán a figyelmed! Engem is fog, azért gondoltam, hogy megmutatom. Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Lehet, hogy mint kép, vannak ilyen olyan hiányosságai, de átszivárog nekem is valami nagyon fontos onnan, és azt hiszem érted, vagy érzed ezt Te is. Köszi szépen!

Kedves István!

Napok óta nézegetem ezt a képedet.
Többször nekikezdtem, hogy leírom, mit érzek, ha ránézek, de az az igazság, hogy mindig mást érzek. Új és új érzéseket, gondolatokat generál bennem.
Gyönyörűek a színek, csodálatosan bontakozik ki ez az arc a háttérből. Sokáig el tudom nézegetni.
Az pedig külön öröm, hogy megosztottad velünk a készítés trükkjét.
Üdvözlettel,
Zoli

Köszönöm Zoltál a figyelmed! Igen,teljesen jól látod, az utolsó versszak azért is van a kockazárójelen kívül, igazából ott lényegül, a többi, a zárójelen belüli szakasz valójába az anyag útja kívánt lenni, ez meg talán a léleké. Talán amaz egy matéria, emez egy idea... :)

Á, nagyon tetszik! Az utolsó versszak nekem elég hozzá, hogy az anyagról, a fényről és az ezektől elváló, elválasztható dolgokba rántson érzékeimen keresztül a kép és a vers. Gratula, a határon van, ahogy mondtad, de több szempontból és így tán még alkalmasabb, hogy megindítsa az embert, az emberben azt, amit meg lehet indítani. :)

Igazad van Dávid! Ismét csak nem egybe tartozik a vers és a fotó, bár a vers szintén egy ismerősöm festményéhez készült 2004ben, annak volt a címe Médium, és a hangulata számomra visszaköszön e fotón - de erre csak így utólag jöttem rá, miután fotóztam ezt, de mielőtt ide feltettem volna.

Arany Hídavatása... köszönöm hogy megosztottad velem. Nem volt hasonlatos célom vele, de egy biztos: nem témaidegen a gondolatod, csak míg az egy világégés, világvége, világfájdalom, ez békesség kívánt lenni, sokkal szelídebb elvágyódás, ha lvágyódás egyáltalán... Inkább felismerés.

A kérdésem alapvetően az lett volna, hogy ez a fotó a határon túl van-e már az elmosásban, vagy sem. Szerintem nem, de ott mozog...

(A kép egy 6cm átmérőjű, legvastagabb helyén 4 cm vastag megdöbbentő kiállású lencsével készült, amit az objektív helyére fogtam. Fogalmam sincs mire készült ez a lencse, nagyapa hagyatékai között találtam egykor, azóta az íróasztalomon mozog.)

A szöveg-kép kettőse besodort egy olyan hömpölygő gondolati folyamba aminek a medrét Arany Hídavatása adta.. valamiért ez jutott eszembe. (és gyorsan újra olvastam, ezt köszi:) Elég mozgalmas az egész a látszat ellenére.
Mint ha csak képet szemlélem, akkor egy ilyen test elhagyós lélek vándorlós asztrál-sík kivetülés történetre kapcsolok (bár lehet hogy befolyásolt a cím), ellenben ha a szöveget preferálom akkor vers (majdnem-)keret gondolatába élem bele magam, és eszembe jut Merle Üvegfal mögött c. könyve.. Persze ezek a bontások irrelevánsak, mivel nem véletlenül van együtt 'publikálva'. Tudom őket egymáshoz kapcsolni, viszont valamiért inkább külön állnak meg egyben. Össze kavarodtak a gondolatok, nem egyértelműek, át kell őket értelmezni és ezt mindenképpen az alkotásod erényének tartom.
Tetszik!
d

Hát, ebből éppen special nem készült valami sok... De ezen semmi bindzsi nincs, csak vágtam. Egy nagyon speciális, nagyon vaskos és erősen domború lencsével készült. Azt tettem az objektív helyére. Kíváncsiságból készült, és hogy pont a láthatóság, és értelmezhetőség határán van, inkább csak sejtem a képet (de nekem egyre rosszabb a szemmem...)
Ahogy lenni szokott, felvet bennem egy csomó kérdést e fotó, bizonytalan vagyok. A lényeg, hogy nem művészetnek gondolom ezt, hanem játéknak. Úgyhogy nincs baj senkinek semmilyen véleményével! Szívesen fogadom a lebarmlásokat is... :)

Mindenesetre úgy értelek, hogy van egy olyan benyomásod, hogy picit közelebb lehetne a valósághoz... Köszi, értem, eltettem magamban!

Az meg külön tetszik, ahogy a címadó motivációm tovább él másban. Itt előbb volt meg a fotó, aztán címet adtam neki, aztán rájöttem, hogy ilyen címen írtam már egy verset is... de én eleve a Szorgalmiba eddig csak már elkészült képet küldtem.

Köszi, István

Ez ez ez tetszik, csak egy nagyon minimálisan kéne még látni, vagyis az arcot élesíteni, csak nagyon kicsit. De gondolom sok kép készült és te ezt választottad, mert szerinted ez a jó. Végül is, jó a szín, meg az egész.
A cím az adott, de fel lehet fogni, úgy is, hogy a médium egy gyermek arc és e gyermek feje körül ilyen alakú és színű az aura. Szép érdekes kép.