Tél és nyár.
Ollókezű Gábor picit erősen vágott, sajnálom, hogy a kerék íveit ennyire szűkre tetszett venni, mivelhogy ennek az igazi lírája abban lenne, ha a valós részlet (bal felső rész) és az árnyék közti transzpozíció úgy tudna létrejönni, hogy értelemszerűen az árnyéknak van tér hagyva, hogy ki tudja magát futni. Így, bezárva nem az ívek játékára figyelek, hanem a küllőkre és a prizma, kerékagy árnyékára, de az nem elég. (hegyi)
értékelés:
Bár talán nem arra fókuszál a fotó, ami nekem eszembe jutott azonnal - ezt majd elmondod kedves Gábor - a leírásból is kitűnika hó és napfény a szándék, megtoldva egy gondolati árnyékkal, de nekem a kerék, az évszakok fordulása, kereksége is beugrott jelen konstellációban. Igaz, ha nem lecke és műcím az évszakok, csak magát a fotót látom, nem biztos, hogy eljutok idáig, akkor megmarad amit lényegében Te is megfogalmaztál: hó és napfény :)
Nemrégiben nézegettem a világ legészakibb nagyvárosáról a szibériai... (jaj, meg nem mondom most mi a város neve, a google mapson lyukadtam ki oda) szóval olyan ez a fotó, mint egy ottani tavaszi kép puzzle darabkája. Ahogy a költő is mondja: "Most gép van, és csend és hó és halál..." :))) (Bocsánat VM-tól!)
Üdv. Isván