A legjobb hibaista időket idézi a kép, sejthetően nem csinált hibáról van szó, ami engem mondjuk ebben az úgymond mozgalomban zavarni tud, vagyis ha kitalálják előre, hogy de szép hiba lesz és akkor annak megfelelően rontanak, tudattal. Mert a hiba számomra akkor szép és akkor van értelme, ha hozzáad a képhez, ha általa olyan új elemmel bővül az értelmezés, vagy akár csak a kép esztétikája, ami egyébként nem volt szándék, ami attól lett képalkotó elem, hogy azt a véletlen odasodorta. És itt a másik lényeges pont, hogy adott képhez valami plusz hozzáadódjon. Itt most ahhoz a képhez, ami az alkotói szándék volt, nevezetesen hogy megörökít egy hajókázást, az élményt erősítő plusz a roncsolás, a karc, a vágás jelölése, a film sérülése, törése. Mindenki kihámozhatja a maga sztoriját, és az a kép, amire ez a réteg úgymond rákerült, lehet, hogy eleve nem lett volna valami nagy szám, de a hiba által kapott valami időtlenséget, valami tágabb teret, lírát. (hegyi)
értékelés: