Az ötödik bolygó nagyon érdekes bolygó volt. Ez volt valamennyi közt a legkisebb. Éppen csak akkorka, hogy egy lámpa meg egy lámpagyújtogató elfért rajta. A kis herceg el sem tudta képzelni, mi értelme lehet valahol az égbolton egy bolygón - amelyiken se ház nincs, se emberek nem laknak - egy lámpának meg egy lámpagyújtogatónak. Mégis azt gondolta magában: "Lehet, hogy ez az ember itt: merő képtelenség. Mégis kevésbé képtelen, mint a király, a hiú, az üzletember meg az iszákos. Az ő munkájának legalább van valami értelme. Ha meggyújtja a lámpáját, mintha egy csillagot segítene világra vagy egy virágot. Ha eloltja a lámpáját: elaltatja vele a virágot vagy a csillagot. Szép foglalkozás. És mert szép, valóban hasznos is."

Kiváló kép. Ez egy olyan megoldás tőled, Bara, ami igazán rád jellemző, és mégis egyetemes dolog. Mindamellett, hogy barás, de mégis át tudtunk lépni egy olyan szinten, ami már nem arról szól, hogy ki milyen technikai dolgokat tud bevetni, vagy, hogy a saját útján milyen újabb csúcsokat tud meghódítani, hanem van egy alázat ebben a dologban. Az az alázat, ami nem árt, ha az illusztrációnak a sajátja, hogy foglalkozik azzal, hogy mi is az, amit illusztrálni akar, és nem egy teljesen külön világot akar felépíteni, hanem ahhoz próbál kapcsolódni, miközben nem egy szájbarágós dologról van szó. Úgy értem, hogy nem az a tipikus téma, hogy odateszünk egy kis szőke hajú gyereket, mert ő a kisherceg, és akkor ebből már mindenki leveszi a maga következtetését. Köszönöm szépen, három csillag. (hegyi)