Tingecz Dávidnak.

Szeretnék ezen az első leckén egy kicsit pontosítani, tágíthatjuk a leckehatárokat, de ez nem első lecke, hanem második, ugyanis az első lecke Önportré arc nélkül, ezen pedig ott az arcod, még akkor is, ha csak a szemedet látjuk. Maga a válasz nagyon jól érthető, én nagyon örülök, hogy egymással kommunikáltok, az már kevésbé végigvitt dolog, hogy itt nem éles a masina sehol. Ezek között a fényviszonyok között, ami az expozíciónál történt nem tudom pontosan megmondani, hogy az arc maga éles-e, mintha az éles lenne, de nagyobb mélységélességet kellett volna választani ahhoz, hogy éles legyen a teljes képmező, ugyanis ez egy viszonyrendszer a gép és az ember között, és mivel lényegesen nagyobb felületet foglal el a gép, ennek az életlensége zavaró. A másik dolog, hogy vagy kialakítok valamiféle térgeometriát ezzel a kockás ruhával, vagy kihúzom rendesen, de ez a görbülős valami nincs végiggondolva, hogy mit hoz esztétikailag. Alá lett téve, az ötlet nem rossz, van utalás a filmre, mert a film perforációi is hasonlóképpen mutatkoznak meg, de a dolog nem végiggondolt. Mivel a leckebesorolással is van problémám, ez egy egy csillagos kép, átteszem a második leckébe. Annak örülök, hogy Ágnes elkezd újra dolgozni az önportrékkal, az is jó, ha reagálunk egymás munkáira, de akkor ne elégedjünk meg azzal, hogy nekem is van egy ilyen gépem, és akkor ez a kapcsolódási pont, hanem foglalkozzunk azzal is, hogy miben tudunk mások lenni, mint az előd, akire a képére reagálunk, miben tudunk többet mutatni, személyesebbek lenni. A technikai korrektséget tartsuk meg. (hegyi)
értékelés: