Igen Sándor, mondhatni a kór-ságok és a kor-ságok orvoslásának (el)intézményére gondoltam, de az is hozzá tartozik, hogy éppen a Te korábbi hozzászólásod hozta felszínre a hasonlatot. Tehát csak révbe ért a gondolat...
(pláne hogy írtad: ellentétpárja, én meg először olvastam: ellenterápiája... :)))

Ez tetszik nekem ez a kórházas hasonlat...

István, nagyon érdekes, meg tanulságos is egy-egy fotó utóélete - ahogyan változik, de legfőképpen gyarapszik a jelentéstartalma a hozzászólások hatásaként. Amit írsz, minden igaz. Most, hogy mondod. Mert persze az ember ezt előre nem határozza el, én legalábbis a legritkább esetben. De most, hogy mondod...

Viccet félretéve: irodalmi hallásod jól hallja. Az insta-hipsta-hopp gyermekmondókák klónja. És a korházhasonlatot is elfogadom, már ha egy olyan nagyon steril, zöld-sárga-kék korházra gondoltál. Olyan nagyon másra. Virtuálisra.

Köszönöm.

Akárhányszor a nyitólapot megnéztem az utóbbi napon, és megláttam a címlap szorgalmi fotóját, magamban mosolyogtam. Az INSTA HIPSTA HOPP cím nekem a hinta-palintával rokon (hiába instagram, és hipstagram)
A fotókon azonnal megismerheti az ember, hogy alapvetően ugyanazt a technikát alkalmazza Sándor, mint amit eddig, de a felfokozott színhatás finom humorral fűszerezi nekem a képeket. Mondhatnék persze derűt is - mert nem más kárára való humor ez!
Viszot ahogy halad előre az ember a fotósoron, valami mély bölcsesség veszi át a fotókon a derű helyét. Persze, mondhatná az ember, ez az elejétől kezdve megvan, ahogy összeállnak a képek egy ismerős folyamattá. Mert tényleg, mintha egy kórházat látnánk, vagy inkább járnánk körbe - az utolsó képen a kórházból távozókkal...
A valós, vagy csak a filmszerűen megidézett történésen és a derűn túl is a folyamból a két utolsó fotó önmagában is a legmegragadóbb számomra!

Na ez érdekes, mert első gondolatom az volt, hogy Sándor is kipróbálja a mobilfotót, de aztán mivel technikailag akármennyire is "hippis", de tartja a szintet, úgy voltam vele, hogy lehet, hogy csak nekem van ilyen érzésem. :) Ezek szerint nem.

Hogy miért is jó hozzászólásokat olvasgatni? Hát pl. mert így már értem a címet, a szándékot, az utalást, a sándori egyszerű, de szellemes megfogalmazást. Megjött nekem is a kedvem instragramozni :)

Ja igen, a gép nem telefon. Ennek azonban csak annyiban van jelentősége, hogy mód van az elidegenítő színvilágokkal való szabadabb kísérletezésre; nincs az ember az instagram-hipstamatic telefonbeli androidos, illetve apple programokhoz kötve. És persze nincs a rossz felbontáshoz, nagy zajhoz kényszerítve. Mindezzel együtt ez csupán egy öncélú kis játék. A telefonok utánzása felnőtt géppel fából vaskarika.

Az ellentét(pár) alatt azt értem, hogy míg az insta-hipsta képek valós és imitált képhibái felfokozzák a képek drámai hatását, addig ebben a sorozatban amolyan felfokozott "örömfotót" céloztam meg.

Photoshop, illetve egy Camera Bag nevű program windowsos változata.

Ó, és mi az az ellentétpár, amit kiad a kórházas és amit kerestél? Mondjuk: "A fal két oldalán"? Tényleg érdekel, így még több befogadnivalót nyit meg.

Nade akkor ez most milyen technikával készült? PS-ben húztád rá ezeket?

Köszönöm, Zoltán a nagyon magvas hozzászólásod. Akárcsak a többi, ez is kreatív, építő és segítő, az embert egy-két lépéssel továbbsegíti.

Igen, ez a sorozatocska az instagram-hipstagram telefonos népmozgalom egy lehetséges irányát pedzi. Igazából Zsolt korházas sorozata inspirálta - keresve annak ellentétpárját.

Azért is jó ide járni, mert mást kap az ember, mint amit interneten magára zúdít és (jó esetben) megválogat, vagy ha egy kicsit is figyel a saját reakcióira és időnként megnézi, melyik hírfolyamot kell törölni a 274-ből.

Sándor fotói számomra kezdenek egy új, nyugodt világot feltárni a hatásos képek létjogosultsága mellett, egyre nagyobb élvezettel molyolok a fényképezőgép mögött mosolygó vagy morfondírozó ember szándékán... :)

Ezek a fotók ilyen egygombmegnyomós telefonos instagramos alkotások lennének? A színek erősnek tűnnek, de mintha más lenne a recept, mint az ismerős Polaroidos fíling. Meg az élesség, illetve a zaj hiánya is fura.

Tetszenek nagyon a rímek a képeken: az elsőn az ücsörgő gömbök és az ücsörgő asszonyok, a másodikon a lecsüngő "szivarfa"-termések és a függőleges járda- és házoszlopok, a negyediken az álló és a fekvő csövek...

Érzem, meg kéne néznem a kiállítást... :)