javítva ( http://latszoter.hu/szakkor/festek-fujos-figurak )

Zavarba ejtő az, ahogy Dani ezzel a graffitis vizuális iskolával foglalkozik, az, hogy a vágással létrehoz egy olyan síkot, ami természetesen egy térbeli helyzet kivetítése, de mivel levágja a segítséget a nézőnek, ezért egyedül a két lába az, ami, mint indítópont, valóságosként szerepel a képen, és aztán utána, ahogy scrollozunk felfelé, ezeket a ritmusokat izgalmasan tárja elénk. Kicsit az az élményem van, mint amit iskolában csináltunk, hogy a füzetnek a sarkára lehetett rajzolni, fölgöndöríteni, és ceruzával ide-oda sodringatni, és akkor ilyen kétállásos mozgásfázist lehetett létrehozni. Fityiszt mutatott a figura, vagy nem, és ha elég gyorsan mozgatta az ember, akkor a mozgás képes volt azt az illúziót kelteni, hogy megelevenedik a történet. Hasonló most itt is az élményem, de ennél nagyon sokkal többről nincsen szó. Az ötlet és a forma jó, izgalmas, ez egy nagyon jó tanulmány lehet arra, hogy mit lehet kezdeni az ilyen kimetszésekkel. Abban nem vagyok biztos, hogy ez a kör, szív, végtelen elég képi információ-e a nem beavatottak számára. Arra is kell figyelnünk, hogy itt élnek olyan emberek is, akik ezekkel a falfirkákkal nem foglalkoznak behatóan. Nekem ez egy egy csillagos megoldás, Dani, ennél egy kicsit nagyobb intenzitású jelenléttel esetleg megteremthető lenne az, hogy neked is egyértelmű legyen az, hogy a nézőid számára mi az, ami dekódolható, és a nézőidnek a te világod jobban megismerhető legyen. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: