Furcsa, mert olyan, mintha ragaszkodnál ehhez az egész glamouros őrülethez. Boris Vallejo-t tudom neked mondani párhuzamként, ő az IPM-nek volt a „házi szerzője”, gondolom örült az IPM neki, hogy összeszedte a képeit, aztán nem tudom, hogy fizettek-e rendesen neki jogdíjat, mindenesetre az a világ jön itt le. Na de hát Vallejo egy airbrush művész volt, ezt nem árt tudni. Itt most valami hasonlatos dolgot látunk, csak tessék megnézni azt, hogy mi történik a háttér és a modell viszonylatában. Egy gyönyörűen túljátszott helyzetet kapunk a modellel, csillog a bőr és minden oké, nagyon szép a textil, bár a háton nem teljesen korrektül van elhelyezve a ruha, de ez kis hiba, és közben be van állítva egy ajtóba. Én se tudnám ezt jobban megcsinálni, ha nekem kellene egy ilyen boltíves műterméskő falat felépítenem. Ez a kettő itt nekem nem nagyon jön össze, ez a háttér és a modell viszonylatáról szól. Ami a modellt illeti, nagyon szép, nagyon izgalmas, nagyon szépek a vonalai, nagyon kecses, mindazonáltal azt hadd tegyem hozzá, hogy ebben a formában a két kezével nem biztos, hogy valamit tudunk kezdeni, de kicsi esélyét látom annak, hogy ebbe ne manipuláltál volna valamit bele, ami a modellt illeti, és ettől az egész olyan puhácska lett. Ami pedig a vágyat illeti, ez olyan vágyacska, erre komoly tétekkel nem mernék fogadni, hogy itt a vágy be is fog teljesülni. Eljátszott a dolog, csináljunk olyat, mintha vágynék rád, te pedig csinálj úgy, mintha kacérkodnál, csak ez a „csinálj úgy” most lejön az egészről. Talán a gesztusok nem elég természetesek, talán a beállítás sem elég természetes, lehet, hogy túl sok időt fordítottál ennek a beállításnak a megtervezésére, és a modelled már belemerevedett ebbe a pózba. Lehet, hogy túl sok gondot fordítottál a hajra, nem tudom, valahogy az egész nekem olyan iskolás. Biztos vagyok benne, hogy sok olyan fotós van, aki megnyalná a tíz ujját, ha technikailag ezeket kivitelezhetné, amit meg tudsz csinálni, Attila, de nálad nem is a technikán érzem a fő kérdéseket, hanem az ízlésnél és az esztétikánál. Ott kellene valahogy részben visszafogni magad, amikor édesítesz, részben pedig felfokozni azokat az érzelmeket, amik egyébként minden emberben ott vannak, nem kellene félned attól, hogy drámaibb színezeteket is be tudj vinni a képeidbe, még akár a vágyba is. A vágy sosem egyértelmű ügy, kicsit foglalkozz azzal, hogy mit jelent számodra a vágy, és akkor ez a lecke is meglesz. Ismétlés. (hegyi)
Ez a boltív egy használaton kívül lévő hotel kertjében van Sopronban, szóval nem én építettem :) Én is örülnék, ha tudnék ilyet.
Azért gondoltam jónak a kezet, mert ezzel a zárkózottsággal erősíti azt a helyzetet amit az arc is kifejez. Készült persze más beállítás is, sőt más ruhában is amit nem kellett tartani, mutatok is egyet. A fal nem maradt egyébként teljesen natúr, sokat játszottam a tónusaival, a sötétebb és világosabb foltokkal.
Szerintem inkább eltévedt királylány a kastélyban ;)