[jwplayer|config=radioplayer|file=/sites/default/files/13/03/agnes100913_1.mp3|image=/sites/default/files/noimage.png]

Kafka novellájának első része Ágnes tolmácsolásában.

   "Ha ez a hölgy is izlandi, akkor kijelenthetjük, hogy az összes izlandi énekesnőnek majdnem ugyanolyan hangja van."
   "-Az nem izélés, mert egyetértek. -Csak akkor lehet lányokkal izélni, ha egyetértenek."
   "Hát ez frankó volt."

Aureliano:
Azon gondolkodtam, hogy ezen a műsoron jól be lehetne mutatni, hogy milyen módon lehetne értékelni szöveg nélkül, mondjuk 3 + 1 dimenzióban, három értékkel (nyilván még ezzel együtt is némileg szubjektíven):
-tartalom/téma: magas
-műsorvezetés/szövegelés: közepes
-szerkesztettség/gördülékenység: alacsony
-szórakoztatási ráta összességében: közepes

Azaz, megmagyarázva:
-A választás kitűnő, az alapanyag értékes és sokatmondó, elég érdekes is ahhoz, hogy érdemes legyen figyelni.
-A hangzó szöveg helyenként ízes, kifejező, máshol viszont gépies, monoton, nem használja ki a lehetőségeket.
-A műsor nincs szerkesztve, a hallgatók kifáradására, a gondolati ritmus fenntartására, a sokoldalú hangzásra nem ügyelt eléggé a készítő (bár helyenként vannak zeneszámok).
-A fentiek alapján a szórakoztatási ráta közepes, az igazán elszántaknak nyújt valamit, a többieknek inkább csak háttérben, részletekben hallgatható.

A fentieket az Estiskola rádió egyetlen hallgatójaként írtam, anélkül, hogy magam megmutattam volna, mit tudok, de nyilván nem kell tudni focizni, vagy elvégezni a színiakadémiát ahhoz, hogy az embernek legyen véleménye egy leshelyzetről vagy alakításról. Ettől még van sejtésem arról, mennyi munkát jelent konkrétan ez a műsor és általában a rendszeres műsorkészítés. Remélem Ágnes nem haragszik meg.

Bartos Ágnes:
Köszönöm a kimerítő elemzést. Én nem haragszom, és nem kell szabadkoznod sem. Éljen a Rádió!