A Tilos Maraton és az egy évvel ezelőtti napló visszaköszönő eseményei.

   "Na, jön a vénlányos intonáció, vagy mi."
   "Z-éter? Ez jó..."
   "-Elég má!!!!! -Na, mi van?"
   "-Zsolt én vagyok nagyban. -Figyelmeztessem-e netán Esztit? -Nem kell, tapasztalja. -Szegény áldott lélek."
   "Jóska bának igaza vagyon"
   "Győzőnek egynapos rádióadást követel a nép!"
   "Én úgy láttam és úgy hallottam, hogy jó volt vasárnap. Akkor most mi van?"
   "-Akkor igyuk meg a békebodzát és lapozzunk. -Békebodza, ez jó, ezt hangoztatni fogom."
   "Uhh, ez azon nagyon kevés zenék egyike, amire táncolhatnékom van. Sötétben, homokos tengerparton, egy jó csajjal."
   "Na a nagy konyhábamenet-lendülettel nem vettem le a fülest. Egy darabig jött velem a hang... aztán kopp."
   "-Hagyjad, hadd dolgozzon, ha elnyomod, nem fog tudni ülepedni. -Jaj. Édes kis hülyécskéim."
   "Zoé, mutassámámajd rajzokat nekemmá, tökkiváncsivagyokmá, szeretem a rajzokat."
   "Audioterapeutálkodás."
   "Jó sztori, írd meg. Bár azt hiszem, valaki már megírta, legalábbis hasonlót."
   "-Máskor is tőccsetek neki, nyugodtan. -Ja, hadigyon a bides. Mária Lujza Emerencia..., ne törőggyé, nótázzá!"