A jelenkor összes műve hamis.
20:12:21 ‹Andi› amúgy Zsolt, amikor ezeket olvastam, akkor rengetegszer eszembe jutottál, csomó mondatod visszaköszönt (főleg a 365 és fotók kapcsán)
20:12:41 ‹Andi› vagy gondolat visszaköszönt
20:13:59 ‹Zsolt› köszönöm, hogy ezt mondod
20:14:07 ‹Zsolt› jó szöveg, amit hallok
20:14:26 ‹Andi› ne ez.
20:14:32 ‹Andi› gondolat, forma, tartalom
20:20:13 ‹Csaba› nincsenek szavak
20:20:55 ‹Andi› még egy plusz infó, ami miatt nagyon izgultam, hogy a zenéket nem külön vágtam be, hanem bakelit lemezlejátszóra tettem fel lemezeket és úgy vettem fel a hangfelvevővel, ahogy a szöveget. ahogy itt is szólt, miközben olvastam fel. dogma95 mozgalom miatt jutott eszembe, amiről olvasok is. "nem! zenét sem lehet használni, hacsak nem éppen ott szól, ahol forgatnak".
20:22:30 ‹gg› Akkor már élő zene kell. Húzza valaki ott azt a hegedát direktbe.
20:26:52 ‹Andi› le kell gyártanom a 2.0 verziómat
20:26:59 ‹Andi› az van folyamatban
20:27:02 ‹Andi› :-)
20:27:04 ‹Zsolt› ez már az, Andi
20:28:37 ‹Andi› akkor úgy fogalmazom, folyamatosan frissítenem kell
20:29:47 ‹Jóska› de jó Neked, Andi, te már a 2.0-nál tartasz... Én még mindig béta vagyok...
20:31:01 ‹gg› Én már kifutó terméknek számítok. Több frissítés nem várható. Garancia nincs.
20:31:43 ‹Jóska› nekem ez az életem próbajárata, a lélekvándorlásban pedig már a kettővel ezelőtti életemben sem hittem
20:32:00 ‹Zsolt› nekem megsérült a memóriamodulom. ami amúgy is csak 256 kb-os volt
21:00:00 ‹gg› Hát ez jóvótez.
21:00:05 * Jóska köszöni Andi évadzáró műsorát
21:00:06 ‹Zsolt› ez jó volt nagyon
21:00:18 ‹Csaba› erdekes koncepcio volt illo megvalositasban
21:01:29 ‹Jóska› komoly névjegyet tettél le :)
21:01:54 ‹Zsolt› Andi mindig ad gondolkodnivalót
2018.06.30. Szombat van. Ma egyedül voltunk Kisdével, elmentünk múzeumba. Hol van már az a régi németországi látogatás, ami után legendássá vált a "múzejumba tuttihogy nemmegyek". Most mentünk, Nemzeti Galériába a Manifesto-ra. Cate Blanchett tizenkét kisfilmben alakít, mindegyikben valamilyen művészeti irányzat kiáltványát felidézve. Hajléktalan férfi, aki posztapokaliptikus berlini betonromok közül kiabál megafonba a burzsoázia trónfosztásáról, punk énekesnő betépve magyaráz, elegáns özvegy temetőben mondja el a dadaista kiáltványt: ti mind hülyék vagytok, ijesztően emberi arcú bábokat készítő bábmester a valóság és álom integrálásából származó valóságon túli valóságról beszél, tanárnő kisdiákoknak a Dogma filmek szabályait idézi. Vagy három órát eltöltünk így. Aztán egyhangúlag megnézzük harmadszorra is: a Dadát. Ha nem süppedtél volna el oly gyáván a fennkölt gondolataidba, most képes lennél felkelni és velünk együtt játszani a mészárlás játékát. De túlságosan félsz nem hinni semmiben. Nem érted meg, hogy lehetsz a semmihez kötődve is ... boldog. Aki egyetlen pillanatot eltölt egy fotelben, az egész életét kockára teszi. Utána legyalogolunk és a Csarnok mellett iszunk pár sört és eszünk sztrapacskát.
Jó témaválasztás volt, Andi, a lemezjátszó sercegése meg olyan, mintha álomról beszélgetnénk, miközben körülöttünk minden kandallóhangulatban, szép nyugodtan szénné ég egy fokozatosan fakuló négyzetben.