"Itt nem állhatunk meg, ez Denevérország!" Menekülés, megadás, elfogadás; a várva várt első, őszi, szöveges adás.
Meghallgattam újra, nyugalomban. Kerek, borús, nyegle, flegma, tartalmas, öncélú, van ritmusa, miközben kakofon is, szóval tetszik. Néha már majdnem megkedveltem a német nyelvet is, és a Rémkirálynál szinte értettem. Az "In seinen Armen das Kind war tot" zárósorokat meg is tudtam volna könnyezni. Eszembe juttatta ezt, nem tudom, annak idején láttad-e:
Rémkirály (Erlkönig)
A zene-szöveg arányon gondolkodtam, ez a műfaj sajnos igényli a zörejeleket, aláfestést, zenét, nekem ez kedvemre való, de az nem szerencsés, ha ez veszélyezteti a Látszótér közösségi rádiózását, teljesen érthető és elfogadható Jóska érvelése, ő kockáztat, és a bolond szabályok miatt mások rovására kell kiegyensúlyoznia a kilengéseket.
Köszönöm, Au, nagyra értékelem. :)
Ez az adás volt az utolsó Látszóteres adásom, és alkotásom itt en bloc, örülök, ha jól sikerült.
Mindenkinek további minden jót, kösz az eddigi éveket!
Sziasztok!