Csetről:

Én gyerekként szerintem olvastam tőle az összes magyarul megjelent könyvét, és mindegyik tetszett. Most már valószínűleg nem tetszenének.
Még nem fogtam neki megfejteni, miért maradt ki az összes utazós, kalandoros, természet-bemutatós dolog nekem, miközben ez mind megvolt otthon, sőt, bele is olvastam sokukba, de egész egyszerűen nem kötött le. Miközben mondjuk az Öreg bánya titka, vagy a Le a cipővel, vagy a Hahó, Öcsi igen, az jó volt.
Ha felnőttként akarnál JÓ indiános könyvet olvasni, akkor Liselotte Welskopf-Henrich két művét ajánlom: A nagy medve fiai és a Tokei Ihto visszatér. Ezek voltak a kedvenceim.
-Ez kemény lesz úgy érzem. -Ujjujj, félek. –Aztakurva. –Hűűhűűű. -Ezt adja Szőke csak más szöveggel.
Majdnem "Reptér" minőség.
-Ez jobb, mint az a füt.yi, akinek nem jut az eszembe a neve, asszem albán. -Delhusa Gjon
Az a baj ezzel, hogy egy csomó elmebeteget akartak összezárni egy országba.
Meghalt a király, vége lett a birodalomnak.
Tito olyan volt amilyen... de ezt a délszláv vegyes bagázst egész jól összetartotta. Nem volt könnyű dolga és sokan szerették is.
Amerikában a legmegbízhatatlanabb autónak választották a világon.
Erről született a közmondás, hogy ugrál mint szerb paraszt a lelőtt lopakodón.
-Demeter védvonalat ásott katonaként Tito ellen. -Állítólag a déli határon van egy egész erődrendszer. -Meg az a rengeteg taposóakna, az szörnyű ott.
Ez nagyon érdekes ez a Tito dolog, egészen felvillanyozott.