Oke oke, tiszta sor. Egy ilyen fotoval tenyleg csak a gombnyomas a feladat, semmi tobb. De majd en most megrendezem a tutit :)

Az, hogy egy fotó nem beállított, az nem érdem. :) Sőt. A fotós dolga a rendezés. A talált képek 99%-ban úgy, ahogy találták, nem használhatóak. Ihletadó lehet, de kell kontroll.

Koszonom az ertekelest Zsolt. Igen, mar latom, hogy nagyon sok dologra nem figyeltem oda.
De amit meg nem mondtam az az, hogy ez nem beallitott foto. Igy fogadtak az asztalon szetteritve. Megtetszett, lefotoztam, es kitalaltam, hogy megy a "család" leckebe. Es nekem talan ezert tetszett meg. Ezert is van a kuszasag. Ettol fuggetlenul persze a kep hibas, ezt nem is vitatom. Es nem is magyarazkodas keppen irtam:)
Igyekszem az ismetlessel.

Megbarátkozom az ilyen leckékkel is, mint ahogyan az önportrét is megkedveltem igen hamar. Csak gyakorolni kellett, meg egyáltalán foglalkozni vele. István és Anita hozzászólása alapján már vannak is ötleteim, amiket mihamarabb megvalósítok és feltöltök. Zsoltnak megfelelni...hm, igen is meg nem is:) Én jó fotós akarok lenni. Elkészíteni az összes leckét sikerrel. Ez pedig nyílván nem pár hónap lesz, hanem inkább pár év. Tanulni, tanulni, tanulni:)

Zolitárs a tér(b)en! :) Sok téma van itt a leckék között, amihez érzelmileg kell(ene) közelíteni, és hidd el teljesen megértem ha ez nehéz -- nekem is talán hangsúlyosabb a dokumentalista vénám. Nem mellesleg éppen ez vonzott annó ide, hogy egy számomra kissé ismeretlen megközelítésből keressem az utat...

Azt hiszem az is tévút, ha csak Zsoltnak akarsz mindenáron megfelelni. Az ember más iskolákban sem a tanárnak tanul (jó persze volt egy bombanő föcitanárunk annó, nála mindenki szeretett volna bevágódni... :), hanem elsősorban önmagának. Erre így már érettebb, nem kisiskolás fejjel különösképpen érdemes gondolni szerintem.

István leírta a maga véleményét, majd Zsolt is le fogja írni. A kettő között az lesz a diferencia, hogy Zsolt nagyobb tapasztalata, tanáros szemlélete miatt is tud segíteni merre van az előre, mi többiek pedig az átlag befogadót reprezentáljuk inkább (meg ne sértődjön senki aki nálamnál komolyabb befogadó, ők vannak többségben), tehát szerintem egyfajtaközönségvélemény kontra szakvéleményt kapsz itt...

Áhá! Köszönöm.

Zsolt, ezt azért nehezen hiszem el :)

Zsolt hogy mire bukik.... hehe, az még nem volt téma :)

Nem tudom, te hogy állsz, de akkor már lehet hogy jobban tudod, hogy Zsolt mire "bukik" :) Nálam szinte mindenki régebb óta van itt és/vagy foglalkozik régebb óta fotózással, ezért adok a véleményekre. És ha csak nem száll meg az ihlet, ezt a témát most mellőzőm, mert számomra kicsit nyöszös. (nehézkes, körülményes stb). Annak viszont külön örülök, hogy önmagában tetszik neked és hogy egyáltalán foglalkozol a képeimmel. Tőled van eddig a legtöbb hozzászolás:) Köszönöm a véleményeket.

Zoli, én azt nem mondtam, csak hogy nekem, meg hogy szerintem. De azt is írtam alább, hogy önmagában nagyon tetszik... :) És nekem sem fogadta el még Zsolt a család leckét sem, hát miért gondolod, hogy akkor én az itteni elvárt jó szinten meg tudom közelíteni a témát? :))

Tehát nem jó. Hát, még agyalni fogok ezen a számomra megintcsak nehéz témán.

Szerintem nincs meg a családi kohézió, nem érzem, miért tartoznak ezek az emberek egy családba. Régi fotókat látok. Én pl valahogy magamat is belekomponálnám (de nem egy újabb odatett fotón.)

Teljesen igazad van, egyet is értek veled. Ettől függetlenül viszont megmarad nekem ez a kis hülyeségem, hogy én inkább szomorkodva nosztalgiázok pl. Jó, hát senki sem tökéletes:) Viszont nem akarok én belemenni túl mély lelki dolgokba. Csak kíváncsi vagyok, hogy ez a kép jó e a család leckébe. Ennyi:)

Az elmúlás nélkül nem keletkezhetnének új dolgok sem. Az elmúlás nélkül nem lenne világ, az elmúlás nélkül idő sem lenne, ami értelmetlenné tenné az egész világot. Az elmúlás és a jövő egymásra vannak utalva, egyik sem lehet meg a másik nélkül... Elődeink megtették a magunkét, és itt vagyunk helyettük mi, hogy idővel mi is átadhassuk a helyünket a nagy körforgásban. Szigorúan csak szerintem, és személyes véleményem szerint.

Az elmúlás szomorít el. Az, hogy minden megy előre és mindent maga után hagy. Nem szeretek régi képeken elidőzni éppen ezért. És hiába fényképezem le a pillanatot. A január 1-et sem, mert olyan mintha egy egész év tűnt volna el egy csapásra. Én, ha nagyon nosztalgikus hangulatba kerülök, akkor az azt jelenti, hogy le vagyok törve mint a bili füle. De ez csak addig tart, amíg fel nem nézek a jelenre, ami nem biztos, hogy éppen jó, de legalább van. Éppen akkor. Elnézést ezért a kis érzelmi f/szságér :)

Így ha minden igaz, Neked a rokonaid vannak a fotókon, talán ezért szomorít el. Én viszont csak a régi korok embereit látom. Erre gondoltam.

Őszinte leszek, a torzítás nem szándékos. Sőt, igazából nincs is. Optikai csalódás amit a képek elhelyezkedése, hajlása okoz. De ezért tetszett meg a kép, és a vágás után még jobban kijött a képen ez az érdekesség. Alapjában véve engem inkább elszomorít, mint elvarázsol, de ebbe nem akarok belemenni. Örülök, hogy tetszik és hogy hozzászóltál. Remélem a kép megállja a helyét ebben a leckében.

Nekem ez önmagában nagyon tetszik: a régi fotók varázsa, a letűnt korok emberei mindig elvarázsolnak. Gondolkodtam a képi torzításon is amit alkalmazol, bizonyára a nagyobb távlatot szeretnéd sugallani vele.