Igen én is így gondoltam Zsolt, csak amikor megláttam sárgán István postját nem tudtam eldönteni hirtelen mi okozza. Aztán nézve a szöveget feltűnt, hogy a neved teljesen le van írva, nyilván a drupál az alapján színez, hogy a commentbe kerülő összes szövegben benne van-e a neved és nem az adatbázisból kiszedett userid akármi alapján színez. :) Akartam is jelezni a problémát, de látom már észrevetted itt a tesztem miatt.

Tehát a keddi Fotocaffe műsorban erről a képről is beszélgettünk Sebestyén Lacival.

Ezek szerint igen - akkor ezen finomítani kell, mert a célja nem ez, hanem hogy a stáb dumája legyen más háttérrel. :)

Okay - félreértettem, már csak azért is, mert hasonló megéllapítások itt is elhangzottak, bár mástól. - sorry...

..

Elnézést ez egy teszt. Ha leírom hogy Hegyi Zsolt akkor színes lesz a hozzászólásom háttere?

László, a két kritikai észrevétel az említett rádióműsorban hangzott el, nem itt kommentben. :) Így valóban a félreértések esete és az idő kereke forog fenn. :)

Asszem itt félreértések esete forog fenn... :-)

..

:)) oké, megadtam magam... először tényleg azt hittem, hogy azt hiszed, de látom a másik alatt is :)) És pont úgy jött ki a lépés, igen :)) No, de mondhatnám, hogy biztosan ezt gondoltad Te is! :))

Cseréptörés. Én nem gerendáztam és nem kimozduló gyerekeztem. Hmmm... honnan veszed ezt, István?

..

A kedd esti Foto Caffe rádióműsorban Sebestyén László fotográfus és Hegyi Zsolt "iskolai pedellus" :) beszélgettek többek között e fotóról is. Lászlótól nagyon fontos információkat kaptam - köszönöm, hogy idejéből szánt pár mondatot e fotóra is. László a kép esetlegességét - a bizonytalanul kimozduló gyermeket és a vaskos gerendát - emelte ki elsősorban, és arról beszélt emlékezetem szerint, hogy ilyen esetekben el kell engedni a fotót.

A fotó 5 éve készült, az első, kicsit komolyabb digitális fényképezőmmel. Sajnos a képen is látható gerenda fix. Ez az épület egy átalakított pályaudvar, itt javítani sajnos ezért sem lehet. De hiányosságaim okán sosem tudtam megítélni, hogy valójában mennyire számít hibának egy ilyen áthúzás. Vagy érdemes-e kivágni a belső kis négyzetet. A válasz egyértelmű volt számomra. Köszönöm!

A fotó Párizsban, a Musée d'Orsay-ban készült. Ha legközelebb megyek, feltétlenül szánok rá még időt!
Köszönöm figyelmeteket. :)

Ebben az óra/ember sziluettben még sok minden rejlik. Érdemes lenne újra ráhajtani.

..

Áhh, szóval Te is itt lapulsz Zoli... :) Azt most nem tudom ez melyikünknek lebukás... :) Na majd jól megnézem a blogodat is. :)

Á, igen, ez tök jó ötletnek tűnt, de kivágtam és mégsem lett olyan jó szerintem. Persze szubjektív és nem nagyon van ötletem, miért, de az alak így a kép feléig ér, ami valahogy aránytalan, se túl kicsi, se túl nagy. A belső tér ezzel a kevés fénnyel a teljes képen valahogy hangulatos, diszkréten keretezi és rá is mutat.

Elgondolkoztat a kép. Nyilván a számlapot áthúzó ormótlan gerenda adottság, így együtt kell élni vele. A hiányában szép állított képkocka lehetne. De annyira nem is baj hogy van, mert ha már ott van akkor adja magát, hogy a kép a közepén levő négyzetből álljon, és kész...

És máris az öreg és fiatal állnak a náluk is nagyobb hatalom az idő színpada előtt... Balra a fiatal, jobbbra az idősebb... Szép történet.