Gábor, a heti egy az abban a tekintetben nehezebb, hogy a többieknek ott van lehetőségként az, hogy ezt a dolgot újragondolják, ismételjék, javítsák, míg ezzel szemben tőled egy képet kapunk. Ha az az egy kép telitalálat, akkor rendben van. Itt most maga a leirat talán magyaráz valamennyit, mert Gábor azt állítja, hogy ő nem szokott soha álmodni, ami így ebben a formában nem igaz, mert minden ember álmodik, csak vagy abban a periódusban ébred, hogy visszaemlékszik rá, vagy nem. Baj is lenne, ha nem álmodnál, mert abba szép lassan bele is lehet ám őrülni. De talán ebből is adódik a racionalitáshoz való ragaszkodás is, hogy mintha az álommal kapcsolatban nem lennének vizuális gondolataid. És most készült valami, aminek érdekesen visszhangzik a formai rendje, de azért azt is tegyük hozzá, hogy az most nyitott kérdés maradt, hogy azt akartad megmutatni, hogy azt szoktam álmodni, hogy vízbe ugrok, vagy pedig maga ez a víz már egy elvonatkoztatás, és így kellene értelmezni magát a repülés élményt, vagy bármi más álomélményt, ami egyébként, még ha álom is, de a maga konkrétságában jelen van. Ha ez egy vízbeugrós élménynek akarna lenni a leképezése, akkor hiányoznak a karok, aminek az oka a fényképezőgép, gondolom nem akartad vízbe ejteni, hogyha meg elfogadjuk azt, hogy ez egy formai játék, márpedig ezek a hullámok, ezek a sugárszerű irányok erre akarnak nekem utalni, akkor lehet, hogy nem hajoltam volna ennyire ki. De mind a két esetben felmerül bennem a kérdés, hogy készen van ez a kép? Mert egyetlenegy értelmezhető vonal van rajta, aminek vízszintesnek kellene lennie és nem az, a tónus olyan fura-bágyadt, maga a víz is olyan érdekes, de nem tudni, hogy alatta vagyok vagy felette, ami jó is lehetne, de akkor meg erre kellene ráfeküdni, akkor meg azt mondom, hogy akkor ezt a víz alóli kitekintés élményt kellene fokozni. Szóval valahogyan nekem ez nem áll készként össze. Nem tudom ennél jobba megfogalmazni. (hegyi)