Ágnes kicsi keze
Ágnes kicsi keze izgatottan belép az Estiskola kapuján. Hirtelen minden szem rászegeződik. Félénken körbenéz: -Sziasztok! - köszön, és nyugtalanul toporog...

Bartos Ágnesnek ez az első bemutatkozó munkája számomra azért nagyon fontos, mert nagyon sok mindent, sokféle megközelítést lehetett már látni ebben a kategóriában, és itt Ágnes könnyedén mondja, hogy nem akarom bonyolultan, különlegesen mesélni, versengőn elmondani az első bemutatkozásomat, hanem tanulmányként adom a kezem, amely nagyon sok mindenről tud mesélni formájában, mozdulataiban és miközben ez egy bemutatkozás is, az Ágnes testének egyik része, egy intim testrész, ugyanakkor egy mozgástanulmány is, egy ritmustanulmány is és fázistanulmány is, ráadásul úgy, hogy nincs semmilyen különleges grafikai elem, különleges megoldás használva, hanem aránylag egyszerű fényviszony van, egy fekete háttér előtt látható egy emberi kéz. Mivel valahol a csukló felett van vágva a kép alsó fele, így még jobban koncentrálhatunk a ujjakra, a tartásra, jobban koncentrálhatunk a kézre, tulajdonképpen egy kiterített kézre, amely nem egy olyan kéz amely fölfelé az ég felé mutat, hanem egy olyan kézre amely tulajdonképpen egy elmesélő bal kéz amelynél az a mondat is ott van, hogy igen ez az én kezem, én ilyen vagyok nézzétek ezt meg. Én ezt jónak tartom ezt az első próbálkozást, nagyon kérdéses lesz majd, hogy az Ágnes milyen munkákat küld be a következőkben. Ez csak az én privát megjegyzésem, hogy nagyon reménykedem benne, hogy ugyanilyen izgalmas képek érkeznek majd tőle, hiszen az 1980-as évek legvégén amikor Forgács Péterrel dolgoztunk együtt, a Privát Magyarországot amikor nekem kellett előkészíteni, régi régi filmeket kellett gyűjteni, a Bartos család anyagait látva ez egy nagyon nagyon izgalmas történet volt. Remélem hogy talán valami köze az Ágnesnek lehet a Bartos családhoz , mindenesetre köszönjük, hogy ő ideérkezett hozzánk. (szőke)
értékelés:

Hozzászólások

Ágnes kicsi keze uldogel a padjaban, dolgozik, gondolkozik es ugykodik. Kozben korulotte egyre nagyobb a zsivaly, nem gyozi a dicsereteket es a koszonteseket fogadni.
- Sziasztok, koszonom, sziasztok, koszonom... - mondogatja, es matat tovabb...

Szia Ágnes! Üdv a suliban! Várjuk a további képeidet. Csak semmi para :-)

JÉ NEKED MILYEN SZÉP A KEZED!!!!!!!!!!

Ágnes kicsi keze nagy mélázása közepette hangokat hall. Először nem is hallja konkrétan a szavakat, csak érzi, hogy mintha hozzá beszélnének. Hátrafordul, s hát látja, hogy tényleg. 'Hm... micsoda barátkozósak egyesek'- gondolja magában, de azért örömmel tölti el ezen felfedezése.
- Szia! Örvendek és köszönöm. -mondja szinte gépiesen. 'Igaz, hogy nemigen értem, hogy miről is beszél az uriember, de egy kis beszélgetésből nagy baj nem lehet'- morfondírozik magában. Tétovázva előrefordul, visszahelyezkedik a padjába.

Szia Ági!
(azért nem Ágnes,mert távolságtartó képességemet valamikor az ezredforduló után kevéssel valahol -talán az aszfaltcsíkon,vagy egy erdő mélyén,esteleg egy szobában, de leginkább egy mosolygós szempár mélyére zuhanás közben lehetett- elveszítettem)
Köszöntelek! Bélabéla vagyok,biztosan nem is vettél észre, de Dani mögött ülök és kérdezhetsz bármit, ha tudom a választ elmondom,ha nem tudom akkor segíthetek megkeresni! Ja igen, ne várj a valamire inkább mutasd meg, elkezdeni tán kicsit nehéz, de azután már megy a maga útján! :)

- Köszönöm. - és most már kissé nyugodtabban leül a padjába. Pakolgat, matat, cirkál a padra, nézelődik, vár valamire...

- Persze. - feleli a fiatalember magabiztosan, s miközben Ágnes elhelyezkedik zavartan elpirul.

Kis idő múlva az előbbi fiatalemberhez szól:
- Lehetek a padtársad?

Ágnes kicsi keze lassan a hozzá szólók felé fordul:
- Sziasztok! Ágnes kicsi keze vagyok. - és nyújtja a köszönők felé.
- Köszönöm, most egyelőre nem kérek semmit - fordul az egyik fess fiatalemberhez, és zavartan álldogál tovább...

Isten hozott. foglalj helyet. kérsz valamit? egy citromdisznót? vagy hármat?
:)

Üdv a suliban. Mind így kezdtük. A nyugtalanság majd oldódik, az izgalom remélhetőleg nem.
És szia!

Új hozzászólás