Áldozati oltár

Áldozati oltár

Na, akkor mehetünk tovább, az előző folytatására azt mondom, hogy Andalúziai kutya és Bunuel, meg a marhaszem. István, ez így nekem elég agresszív. Miközben vicces is, és ez így együtt nekem nem adja ki. Vicces attól lesz, hogy azon túl, hogy egy elvágott ribizli kerül az üllőre, vagy mi a tök ez, attól még a környezet jól fésült, nincs benne dráma, tehát emiatt a hangulat nem tud odáig menni, hogy beleéljem ebbe a sztoriba magam. Megint, mint az előzőnél, a forma talált, még a szín is akár, bár itt kevéssé indokolt, mert nincsenek azok a kemény feketék, viszont szegény ribizli kivégzése az azért nem járja. (hegyi)

Hozzászólások

Csuda dolgok a föld alatt és fölötte című Törökösenemhez, melynek péntek este nyolcas premierjére ezennel tisztelettel meg is invitállak a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Itt is belelovalás van, engedte magát a dolog, volt itt teljesen ép szemtől addig minden, hogy már mindent összeszörpöztem, összekentem :) de aztán visszakoztam, és maradt egy fél megoldás, egy "finoman" karcolt brutalitással. Köszi!

A cím sem a legjobb. A bölcsős (megette a fene az olyan bölcsőt), meg az almások is ebbe a folyamatba tartoznak amúgy. Anyagi, formai és talán tartalmi ellentmondásokat kezdtem el nézegetni a mikrokozmoszomban, azzal ami kéznél volt. Azért talán, mert csak érzem, mi érdekel ebből pontosan, de nem tudom megfogalmazni még, csak visszatekintve értem az okaim :) De ezt itt már túlgondoltam szerintem. Köszi a figyelmed! :)

Látni vélem, hogy mit gondoltál. Tetszik ennek a bogyónak (ribizli?) a feláldozása. A kő, az élénk piros és fekete sugall valami misztikusat. Talán az arányokat, a szerkezetet nem sikerült igazán eltalálni.

Új hozzászólás