Amit látunk, azt úgy hívják, hogy leletmentés, mondhatjuk gyűjtésnek is. Nem akarok itt nagy szavakat használni, de fontos az, hogy a környezetünkben lévő értékeket megtaláljuk, felkutassuk és megőrizzük, úgyhogy elgondolkodhatunk akár azon is, hogy ez a felvétel az Eltűnő világ leckébe kerüljön be. Nem fogom áttenni, de akár ott is szerepelhetne. Pistáról tudni kell, hogy volt egy rádióműsora, amit szüneteltet, és reménykedünk abban, hogy akár a rádióműsor újrakezdésével kéthetente találkozhatunk ilyen zenei felvételekkel. Ami a filmet illeti, két megjegyeznivalóm van: az egyik az, hogy ilyenkor joggal merül föl a kérdés, hogy mi a fontosabb, a hang vagy a kép, és hogy mi lehet a megoldás, mert nyilvánvaló, hogy az ilyen spontán helyzeteket könnyen szét tudjuk robbantani azzal, ha nagyon sokat fontoskodunk a kameránkkal. Feltételezve, hogy ezen az estén, mint vendég, Pista elfogadott ember volt, ezért talán az is megtörténhetett volna, hogy amikor ez a dal elkezdődik, előveszi a kis kameráját és picit közelebb húzódik ahhoz az előadóhoz, aki ezt a dalt elkezdi énekelni, mert itt két eset van, ami problematikus. Az egyik az, hogy a közelben elkezdte valaki hozni a ritmust egy ceruzával, ha jól látom, és ennek talán az aránya sok lett, mert közelebb van a mikrofonhoz, a másik meglátásom az, hogy képileg is erősebb lenne, ha valamivel közelebbről tudnánk ezt a felvételt megtenni. Ha döntenem kell, akkor ennél az esetnél a kép csak illusztráció, az igazi érték a hangfelvételben van. Többé-kevésbé ez sikerült is, persze a technikától is függ, hogy mi az, amit hallunk, hogy mennyire lesz a szöveg érthető, hogy mennyire lehet ezt tökéleteshez közeli állapotban rögzíteni, de becsülendő és értékelendő az, hogy István sok mindent megtett azért, hogy ez a felvétel eljuthasson hozzánk. Az ötből ez most négy csillag, kicsit az eleje és a vége is hiányos, tényleg olyan, mint egy lelet, amit előkaparunk valahonnan, és sérülésekkel ugyan, de azért megállja a helyét. Köszönöm szépen. (hegyi) értékelés: