Angyal

Angyal

Hát Ágnes, most azt kell mondjam, hogy azért nem a felrakásnál tettem át szorgalmiba, mert így most tudok róla mesélni. Én értem, hogy mit akartál ebből kihozni és látom is azt az angyalt a szárnyaival, ami az árnyékban összpontosul. Ugyanakkor olyan mértékű kopogás és rendetlenség van ezen a képen, annyira szét van zilálva, hogy az valami őrület. Ez baj. Hát azért erre érdemes odafigyelni. Mi az ami ebben téged érdekel? A fenyőág és az azon lévő aranyhaj, vagy a plafonon lévő árnyék? Mert ebben az arányrendszerben kell megtalálni akkor azt, hogy hova teszed a voksodat. Én azt mondom, hogy az árnyék izgalmasabb mint a valóság, jelen pillanatban. Tehát amit lehet, csökkenteni kell abból, hogy mit hozol itt létre magával a fenyővel meg a többiekkel. Lehet, hogy a Mammucs fejbe ver, de akkor is levágom ezt a négy ágat. Biztos nem örült volna neki, ha megcsonkítod a fáját. Ugyanakkor erre a négy ágra valóban semmi szükség. Mert az őrületet maga a csúcsdísz, meg az alulról megvilágítottsága és ezek által létrejövő árnyékok keltik életre. Viszont, ha nem akarsz barbárkodni, akkor megfogod azt a csúcsdíszt, ráteszed valami másra, berendezed ugyanezt, amit most itt megfigyeltél és elkészíted a fotót, mit árnyjáték. Tanulmánynak kitűnő, de egyébként megoldásban abszolút zavaros. Úgyhogy ezt most így szorgalmiba áttesszük, jó? És nem is azt mondom, hogy ismétlés, hanem hogy vegyük úgy, mint tanulmány, és a későbbiekben erre figyelj oda! (hegyi)

Új hozzászólás