Ezzel az Életkép leckével nehéz fába vágtuk a fejszénket, én már látom, mert kérdéseket vet föl, hogy mi is a zsáner-fotó. Ha jól látjuk, akkor itt valamit kapunk abból az "Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó” érzésből. Ez egy nagyon is személyes helyzet a kis szemüveggel, mobiltelefonnal, távirányítóval, a kis mécsessel, és azzal, hogy a háttérben látszik, ahogy egy ember fekszik egy kanapén. A beküldött filmekből sejthetjük, hogy ez Mammucs, de Ágnes annyira tiszteletteljes, hogy egy olyan fénytani helyzetet választott az ábrázolásra, aminél az ő jelenléte csak egy ilyen éteri hátter-jelenlét, miközben az összes tárgy róla beszél. A technikai megvalósítással itt is van egy kis problémám azzal, hogy úgy látszik, hogy Ágnes amikor izgalomba jön, hogy fényképezni kell, akkor bemozdul a kamerája. Tessék már azt a fényképezőgépet biztosabban tartani a kézben, hogy ne mozogjon így be. De az a lényeg, hogy egy olyan kompozíciót kapunk, aminél benne van a szeretet, az aggodalom, az odafigyelés a másikra, szóval Ágnes érzelmeiből nagyon sokat mutat ez a fénykép. Olyan érzelmekről, amikről Ágnes nem nagyon szokott beszélni. Értem én, hogy miért a Zsáner leckére let beküldve, de én azt gondolom, hogy ezt tessék még egy kicsit rágni magunkban, ezt a képet pedig átteszem a Gyerekkor leckébe. Remélem nem kell elmagyaráznom, hogy miért. (hegyi)
értékelés: