...és felvette a telefont a villanyszerelő? :)
Kedves Noémi, ez is egy őszinte vallomás, mert egy személyes teret mutat be. Pesovár virágja, Aureliano, Kovács és a Lacipapa elindít egy új irányt, gondolatot. Ezeket együtt kellene kezelni. Gondolkodásuk közös vonala - anélkül, hogy a négy alkotó összebeszélt volna - abban rejlik, hogy nagyon hasonló világlátással, bátran mutatkoznak meg. Noémi munkájához talán annyi lenne a hozzáfűznivaló, hogy az elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy az emberekkel foglalkoznak, az emberi testtel, bár szövegben elhangzik, hogy egy próbafolyamat után késő éjszaka van, mégis az a tér, amit a kamera többször is megmutat, és színpadnak hívunk, függetlenül attól, hogy ez nem egy híres kőszínház színpada, mégis szakrális tér. Nagyon jó lett volna, ha ebben a térben a valódi embert is látjuk. Mivel a filmben van vágás, ezért úgy gondolom, hogy egy statív, vagy más állványzat segítségével Noémi saját magát is belekomponálhatta volna az etűdbe. Hiszen ez a tér az ő életének egy szakrális helyszíne. Ha van hozzá bátorságod, akkor ezzel a legvégén ki is lehet igazítani a filmet. Akár egy ottani jelmezben akár a civil öltözékedben, vagy akár más módon. (-szőke-) értékelés:
Köszi, hogy bepillanthattunk ebbe a szép kis szentélybe. Igaz, a hangoddal jelen vagy, de mégis hiányzott az a mozdulat, hogy legalább egy sipkát a fejedbe nyomsz és megmutatkozól benne. Azért jó, hogy nézegetjük egymás munkáit, mert a sajátunkat nem tudjuk olyan szemmel nézni, mint a kívülállók. Erre mondjuk, könnyebb a másikat kritizálni, mint valamit megcsinálni. Tetszik amit eddig láttam Tőled.
Szia Noémi!!
Megnéztem én is a filmedet.
Szép rendben ott volt minden a helyén. Te is ilyen vagy?