Boda bácsi holdra szállt,
ott keresni angyalát.
Úgyis unta, hogy mindenki
bödöcskének is nevezi,
a gyerekek tegnap éppen
istenbogárkája néven,
s kormosképű masiniszták
tűzoltóbogárnak hívták.
Persze volt ám oly otromba,
fülbemászónak hogy mondta,
papbogárnak, kőverőnek,
napféregnek, s halálfőnek.
Unva sok sületlenséget
odatámasztott egy széket,
arról mászott fel a holdra,
magában egy dalt dúdolva:
Szólíthattok bármi néven,
szabóbogárnak is éppen,
bodobácsnak vagy bodának
mályvaszívó poloskának,
lehet nevem katóféreg,
büdös panna, mindegy! tényleg,
lelkemben az arany halom,
telihold az én angyalom!
Mert a lepkék is sugdosták,
ott lelhető a boldogság,
azért szállnak ők is arra,
és nem jobbra, se nem balra.
Csak a lepkék, kérem szépen,
oly ostobák, hogy a réten
város fénye felé szállnak,
holdnak nézve a lámpákat.
Ezért én, a napsütőke,
halálfő és kőverőke,
mályvaszívó kis poloska,
bodobács és vörösjóska,
úgy döntöttem hogy felmászok,
s innen nézem a világot,
s hogy illetik lenn a népem
mindenféle buta néven.
Szia István
Ezt a képedet, sajna csak másodikként Jóska után, felhasználnánk 2024.04.08-ára tervezett, Körözünk című műsorunkhoz, mert passzol hozzá. Remélem nem bánod.
köszi
Au