Bölcső

Bölcső

Azt hiszem, azt a követ is talán sivatagi rózsának hívják... Egy maroknyi kőgömb, aminek a belseje ilyen érces.

Nem tudom, hol kezdjem, mivel láthatóan nagyon megérintett a téma, így próbálok valamiképpen fogódzót keresni, hogyan is lehetne ezt úgy, hogy ne érezzem a ribizli miatt kellemetlenül magam. Mert hogy az van, hogy nekem a ribizli gyümölcs. És mint olyan, még ha vad francia konyha felé evezek is, akkor se tudok ilyesmi tálalást nagyon elképzelni neki, bár fene tudja, még az is lehet, hogy ha több szem lenne és valamiképpen bele lenne ez a kő komponálva egy terítékbe, akkor talán. Szóval a helyzet az, hogy a forma korrekt, a szín is, de az nem mindegy nekem, hogy milyen asszociációk jönnek, és itt valahogy ez nekem elég vadas maradt. (hegyi)

Hozzászólások

Oké, de az egy szem ribizli már csak ennivaló, de nem él. Azaz az életszerűséghez hagyni kell a szárán, levéllel, akármi, és azt fonjad szépen ebbe bele, akkor elhiszem, hogy él.

A mobilpróba itt is igaz, és az is, hogy azért ezek a témák régen motoszkálnak bennem. Most nem fejteném ki mélyebben mire gondolok. de a ribizli gyümölcs, tény, és mint olyan életszerűsége volt a fontos itt nekem, nem az ételszerűsége :)) vagyhogymondjam... de értve, és köszi, tanulság!