Köszönjük a köszöntést és a megemlékezést rólunk! Maga az üzenet kedves és szerethető. A film megoldása részben ironikus, részben a fókuszt, mintha egy picit elvesztettük volna. Olyan, mintha a film közepén kezdenénk, és az eleje kerülne a végére, tehát, valamiért a főszereplőt, Gyulát, a film végén hozod képbe, ami lehetne akár egy meglepetés is, de hát, nem a meglepetés volt talán a cél. Nem nagyon értem, hogy ő miért szorult a film végére, tehát, hogy mi az a rendezői koncepció, ami miatt ez így történik. A képek szépek, és magával a gondolatisággal is tökéletesen egyetértek, de valahogy ez nekem most nem áll össze egy szerkezetté. Kicsit kusza a narráció is, talán lehet, hogy érdemes lett volna Gyulát a narrációba is hamarabb behozni, és ha már egy közös üzenetről beszélünk, akkor azt a kamerát miért nem fordítottad magad felé? A te üzeneted miért csak hangban van meg? Ennyi amit hozzá tudok tenni, ez így, egy 3 csillagos megoldás. (hegyi) értékelés: