Ja, hát ez Chuck Norris. Hát kellett gondolkodnom, hogy miért ez a cím. Aztán láttam, hogy van egy fickó ezen a biciklin, és hogy ő Chuck Norris. Tökéletesen elfogadom azt, hogy az emberrel szembe jönnek pillanatok, és ezek a pillanatok annyira erősen hívnak, hogy megörökítsük őket, hogy nem tudunk ellenállni, és készül egy kép. Ez egy lépcsőfok, és ezt a lépcsőfokot meg kell tudni mászni ahhoz, hogy tovább tudj lépni a következő lépcsőfokra, amikor elkezded már rendezni is a képeket vagy a történeteket, hogy azt az üzenetet meséljék, amit te mondani akarsz. Ez a kép izgalmas a fényviszonyait illetően, a formáit illetően, de történetiségében keveset tud mondani az, hogy van egy biciklire ragasztott matrica. Ha ebből a bicikliből többet kapunk, és látom azt, hogy ez egy elhagyott bicikli, esetleg már el is kezdték szétszerelni, és közben ez Chuck Norris biciklije volt, az már el tud vinni egy irányba, és akkor már ennek lehet iróniája, humora vagy drámaisága. Ehhez a nagylátószög segíthet. De most így ebben a formában ez csak egy felvetés, de ez nincs megoldva. Nyilvánvaló ez most egy kérdés, hogy ez egy házibuli előtt készült, és hívtak, hogy menjél még takarítani, és ezért nem tudtál több időt tölteni vele, vagy valahol látogatóban voltál, és nem akartad, hogy rossz szemmel nézzenek rád, hogy miért fényképezed a szomszéd biciklijét. Sok mindent el tudok képzelni, de venni kell a bátorságot ahhoz, hogy akkor, amikor a masina már nálunk van, és fényképezni kezdünk vele, akkor igenis mi a fotográfusok leszünk, tehát akkor nekünk az dolgunk, hogy ezeket az ábrázolásokat megcsináljuk. (hegyi)