Ez a mi nyári fogasunk, a mi nyári Lacink, a nyári tükörben, a nyári fényekkel. Nem mondom, hogy nagyon el vagyok tőle ájulva így tónusrendjében, de ilyen az, amikor az ember lő egy képet, ami el is van csavarodva, olyan furfangos. Tudom, Laci, mert látom, hogy te mit csinálsz, hogy ezek ilyen talált helyzetek, és ezeket emeled föl magadhoz, de nem vagyok arról teljesen meggyőződve, hogy ez egy fél év múlva is megáll a lábán, ha ennyire nem nyúlunk hozzá utómunkában. Nekem a talált kép egy vállalható dolog, de a talált kép plusz a talált tónusrend, és a talált technika, és minden, ami csak úgy van, hogy talált, és a fellelt állapotban továbbadjuk, abban nem vagyok biztos, hogy oké. Legalábbis az én, eléggé beszűkült szellemi világomnak ez nem az iránya, én igényelném azt a gondosságot, hogy törődj ezzel a képpel még egy kicsit mielőtt közzéadod. Nem kell itt nagy dologra gondolni, de a tükörről azokat a hapcizás-foltokat le lehet venni, kicsit lehet egyenesíteni az egésznek a perspektíváján, hogy ne legyen ennyire torz az alja, akkor már le is kerülne róla az a cipő, tónusban picit visszahozod a kabátokat, a csíkosakat, és az egész egy nagyon klassz kis kép lenne. Én nem vagyok most ettől hanyatt dőlve. (hegyi)